A borjazási időszak alakulása néhány húsmarhaállományban
  • Metaadatok
Tartalom: https://real.mtak.hu/227179/
Archívum: REAL
Gyűjtemény: Status = Published
Subject = S Agriculture / mezőgazdaság: SF Animal culture / állattenyésztés
Type = Article
Cím:
A borjazási időszak alakulása néhány húsmarhaállományban
Létrehozó:
Dákay, Ildikó
Bene, Szabolcs
Nagy, Barnabás
Fördös, Attila
Márton, Dávid
Keller, Krisztián
Vincze, Zsuzsanna
Szabó, Ferenc
Dátum:
2006
Téma:
SF Animal culture / állattenyésztés
Tartalmi leírás:
A szerzők célja az volt, hogy reprezentatív felméréssel megvizsgálják milyen elletési rendet alkalmaznak az egyes hazai húsmarha tenyészetekben. A vizsgálat során hat fajtába tartózó 12 tenyészet, összesen 4742 tehene 19918 ellésének adatait értékelték 1981 és 2004 között. Az értékelt ellések fajtánként: magyar szürke 2578, magyar tarka 8368, aberdeen angus 1967, hereford 963, charolais 1754, limousin 3288. Mindegyik fajta esetében két-két tenyészet szolgáltatott adatokat. Az elemzések során, az adatbázis rendszerezéséhez, a Ms Excel, a statisztikai vizsgálathoz az SPSS 11.5 programot alkalmazták. Megállapították, hogy a hazai gyakorlatban a szezonális elletés a legelterjedtebb, azzal a megjegyzéssel, hogy tenyészetenként változó arányban alkalmaznak egy tavaszi fő-, illetve egy őszi pótidőszakban történő elletést. A magyar szürke tenyészetekben a borjazások 90,2%-a február és május eleje közé esett. A legkevesebb ellés (0,1%) novemberben történt. A magyar tarka állományok vizsgálatakor két borjazási szezon különböztethető meg: a tavaszi fő szezon, március és június között (az ellések 54,4%-a), míg a pótszezon októberben, novemberben és decemberben volt, ekkor az összes ellés 24,7%-a zajlott le. Az angus gulyákban szintén két időszakban elletnek. Február és május közötti a borjazások 72,2%-a, augusztus és szeptember hónapokban pedig az összes ellésnek csupán 18,1%-a. A hereford állományok elléseinek megoszlása mutatta leginkább az egyszezonos gyakorlatot. Március és június között, az összes ellés 94,2%-a zajlott le, míg az év második felében egyetlen ellés sem történt. A charolais gulyák esetében ugyancsak két időszakos elletési rend volt jellemző. A fő borjazási szezon február és május közé esett (az ellések 63,8%-a), míg az őszi pótszezonra, szeptembertől novemberig, az összes ellés 24,3%-a jutott. A limousin állományban a két tenyészet között nagy eltérés volt tapasztalható. Az egyikben egy szezonos elletési rendet alkalmaztak, február és május között volt az ellések 86,2%-a. A másik tenyészetben, februártól októberig csaknem azonos számú borjazás történt. Egy-egy hónapra, az összes ellés 8-15,9%-a esett, és csak a hidegebb téli hónapokban regisztráltak ennél kevesebbet.
Nyelv:
magyar
Típus:
Article
PeerReviewed
info:eu-repo/semantics/article
Formátum:
text
Azonosító:
Dákay, Ildikó and Bene, Szabolcs and Nagy, Barnabás and Fördös, Attila and Márton, Dávid and Keller, Krisztián and Vincze, Zsuzsanna and Szabó, Ferenc (2006) A borjazási időszak alakulása néhány húsmarhaállományban. ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS, 55 (1). pp. 13-23. ISSN 0230-1814
Kapcsolat: