Az okoseszköz „etikai problématere” az iskolában

Mátó, Áron

2025-04-22T06:35:54Z

2025-04-22T06:35:54Z

2025-04-25

Az okoseszköz/okostelefon mindenütt jelenlevősége az utóbbi évtizedekben forradalmasította az emberi interakciókat, jelentős hatással volt a kommunikációra, információhoz való hozzáférésre, a társas kapcsolatokra, sőt az önmagunkhoz való viszonyra is. Az okoseszköz etikai vizsgálata kevésbé népszerű terület, holott a különböző etikai kockázatok előtűnnek az autonómia (Kärki, 2022), az adatvédelem és megfigyelés (Timan & Albrechtslund, 2018), vagy a képzelőerő fogalmai kapcsán is, különösen élesen az iskolában. Jelen elméleti kutatás célja, hogy meghatározza: hogyan értelmezhetjük az okoseszközök etikáját, milyen esetekben érdemes valaminek az etikájáról beszélnünk, ehhez milyen feltételeknek kell teljesülnie, és hogy az okoseszközök milyen szerepet töltenek be etikai értelemben az iskolában. A kutatás elméleti vizsgálat, amely az okoseszköz etikájának fogalmi elemzését (Conceptual Analysis) kísérli megadni. Az elemzés során a szakirodalom különböző etikai megközelítésének szintézise, illetőleg összevetése valósul meg – meghatározva az okoseszköz etikai problématerét. Az okoseszköz kitüntetettsége két esszenciális-evidens tulajdonságából adódik: mobilitásából, azaz könnyű hordozhatóságából és “okosságából”, azaz a technikai lehetőségeiből. Az okoseszköz kiterjesztett én, hiszen az elménk kognitív külső kiterjesztéseként funkcionál (Chalmers, 2022; Drain & Strong, 2015), másrészt az identitáskonstrukció alkotóelemévé emelkedett (Kouppanou, 2018). Az okoseszköz lényegileg hálózati, ami miatt a felhasználó folyamatosan jelen van az online valóságban („always on”), miközben folyamatosan kapcsolódik is másokhoz („always connected”), ezt az emberi léthelyzetet nevezik a kutatók „smartphone cyborg”-nak (Hall, 2020), amely egy sajátos „algoritmikus” kulturális közeget is teremt (Gabriels, 2016). Az iskola és a kamaszkor döntő fontosságú tere és ideje az okoseszközzel való találkozásnak. Egyrészről a technológiahasználat példáját, mintáját adhatja meg (akár oda-vissza a tanár és diák között). Másrészről – mivel az iskola, a család után a második leglényegesebb szocializációs színtér – az okoseszköz a generációk közötti kapcsolat szempontjából is kiemelten fontos. Harmadrészt az okoseszköz egészen másmilyen jelenléttel bír az iskolán belül: a korábbi digitális eszközhasználat (a korlátozott és kontrollált informatikatermek eszközparkja) helyett az ún. BYOD (Bring Your Own Device) keretein belül az okoseszköz állandó és helyfüggetlen tanulási kellék (is). Az átalakulás mértéke, valamint a feltárt feszültségek és kérdéses jelenségek, mint a figyelem (Roholt, 2021), az autonómia (Aylsworth & Castro, 2021) vagy a test reprezentációja (Kouppanou, 2018) miatt az okoseszköz etikai problémaként tekinthető. Bármely technológiafilozófia vagy -etika feltételez valamilyen technika- és emberképet (Ropolyi, 2005) (azaz antropológiát, illetve a technológia metafizikáját). Ez az antropológia és metafizika meghatározza a viszonyt az okoseszközhöz – ebből adódóan pedig azt is, hogy a jelenségeket, feszültségeket, problémákat hogyan ismerjük fel, minek tulajdonítjuk és hogyan reagálunk rájuk. Az iskola okoseszközzel kapcsolatos „etikai problématere” kiterjedt, rengeteg olyan változóval és tényezővel, amely befolyásolja az eszköz szerepét és használatának mikéntjeit, valamint meghatározhatja az eszközökkel kapcsolatos etikai-morális diskurzusokat. Ezért is igazán fontos, hogy az etika számára helyet adjunk a jelenség értékelése kapcsán (a tanterv részeként is!), hiszen az filozófia-etika által használt elméleti sarokkövek külső referenciapontokként szolgálhatnak a tudományos-társadalmi diskurzusban, és segíthetnek az átgondolt válaszok létrehozásában is.

magyar

Könyvfejezet

application/pdf

http://hdl.handle.net/10890/60417