| Tartalmi leírás: |
A jelen tanulmány Hoey (1991) ismétlésmodellje segítségével igyekszik feltárni a teljes utószerkesztés hatását a neurális gépi fordítással készült szövegek lexikai kohéziójára, pontosabban a lexikai ismétlések mintázatára, valamint a szöveg makropropozicionális tartalmára. Az itt bemutatott kvalitatív, feltáró kutatás az elem- zett korpuszra vonatkozóan megállapította, hogy az utószerkesztők a vizsgált jellemzőket jobban eltávolítják a forrásnyelvi szövegtől, mint ahogyan azt a gépi fordítás teszi, ezáltal az utószerkesztés jobban hasonlíthat a fordításhoz, mint a lektoráláshoz. A megfigyelések emellett azt is alátámasztják, hogy a szövegtípusnak hatása lehet az utószerkesztési műveletekre. A vizsgálatok eredményei alapján három hipotézis fogalmazódott meg, amelyek lehetséges jövőbeli kutatási irányokat jelölhetnek ki.
|
