| Tartalmi leírás: |
A kultúra fókuszába kerülő tudomány és technika az elmúlt néhány száz évben folyamatosan növelte az ember cselekvőképességét. Az individuum létezési tapasztalatában ez törvényszerűen erősíti az énközpontúságot, azt az érzetet keltve, mintha a fejlődés éppen a személy mindentől és mindenkitől függetlenné válását jelentené. Ennek az alapélménynek a következménye az ember természetbe való bekötöttségének sorvadása, és az élettérhez való viszony tárgyi szemléletének előtérbe kerülése, ami a jelenlegi, kritikussá vált környezetromboláshoz vezetett. A fenntarthatóság érvényes fogalmának birtokbavételére kulcsfontosságú egy új koncepció, új paradigma megfogalmazása, aminek szükségképpen túl kell mutatnia az individuumon, és ami csakis a létezők hálózatban megragadható összefüggésrendszerében értelmezhető.
|
