Az okosváros-tervezés fejlődéstörténete kritikai megközelítésben = A critical approach to the evolution of planning smart cities

Gere, László

Kocsis, János Balázs

2022

HM Sociology / társadalomkutatás

HT165.5 City planning / várostervezés

HT170 Urban renewal. Urban redevelopment / városfejlesztés

A városfejlesztés egyik legújabb paradigmája, az úgynevezett okosváros-tervezés is immár közel két évtizedes múltra tekint vissza, ezért lehetőség nyílt a folyamat egyfajta fejlődéstörténetének, „evolúciójának” megrajzolására. Bár igen rövid időszakról van szó, mégis figyelemre méltó párhuzamokat azonosíthatunk a várostervezés egészének folyamatával a 20. század második felétől kezdve. Cikkünk ebből a megközelítésből kiindulva mutatja be az okosváros-tervezés három szakaszát a nemzetközi szakirodalomban kibontakozó diskurzus elemzésével. Először számba veszi a fogalommeghatározása körül kialakult különbségeket, kérdéseket és dilemmákat. Ezt követően részletesen vizsgálja az említett három szakaszt (a megjelenés évei; kritikák megfogalmazása, mint második szakasz; majd megújulás és ismételt felívelés) a domináns szakmai párbeszéd elemzése révén. Az eredmények azt mutatják, hogy bár éles határvonalakat nem lehet húzni, és számos téma a kezdetektől „átível” a folyamaton, egyfajta hangsúlyeltolódás mégis azonosítható. Ezt a szakaszolást pedig rá lehet vetíteni a 20. század második felétől jellemző városfejlesztési folyamatokra általában és egyfajta párhuzamként egyaránt.A tanulmány további része az elméleti elemzést egy, a témához kapcsolódó hazai kutatás eredményeinek bemutatásával is igyekszik megvilágítani, melynek témája az okosváros-eszközök, a helyi fejlesztés és a helyi közösség viszonyrendszerének vizsgálata volt. Ennek legfőbb tanulsága szerint a legkisebb településekre általában túlzott terhet ró mind az anyagi, mind az emberi erőforrások oldalán az infokommunikációs eszközök működtetése, és hasznát is kevéssé látják, míg a nagyobbaknál erre nagyobb szükség és igény is van. Főképpen a kisebb lélekszámú településeken hiányzik az ehhez szükséges technológiai, szervezeti és menedzsment háttér és -kapacitás, és jelentős idegenkedés is tapasztalható e települési körben. | Thetwenty-year history of thesmart city planning paradigm permits us to draw some conclusions about the concept’s overall evolution. This article aims to scrutinize three distinguished periods in the development of the smart city planning process. Our methodology was based on taking into account the dominant discourses unfolding in theinternational literature on smart cities over the last twenty years. Although there are no sharp distinctions between the periods, it is possible to discern certain stages in the development of the concept. These stages bear a remarkable resemblance to general phase transitions in urban planning that was Zrst highly technical and based on engineers and technicians then turned more people-centred and now involves a wide range of professions and expertise. At the beginning of smart city development, scholars’ main goal was to Znd a deZnition for smart cities, which turned out to be much harder than it seemed at Zrst. Our analysis recollects the main questions and dilemmas that emerged during this initial stage of the development of smart cities. This period, dominated by technology companies, was full of great expectations and theimplications for smart cities proved to be highly exaggerated and over-optimistic. The focus was on technological solutions, rather than the speciZc needs of cities, characterized by a top-down developmental approach. Thefollowing critical period highlighted these errors precisely, as urbanists, sociologists and the academic sphere joined the conversation. This stage was about ‘sobering up’, trying to be more realistic about what technology companies can oer for the cities, beyond advertising slogans. The third stage of smart city planning, currently underway, oers an optimistic vision for thefuture. In this view, cities are at thecentre of development, not technological solutions themselves. Several actors areinvolved in planning to Znd the best possiblesolutions foreveryone. Thelast part of the article attempts at illustrating thetheoretical description through the presentation of theresults of domestic research on thetopic. The main lesson is that thesmallest municipalities tend to be overburdened by the Znancial and human resource needs required to operate ICT tools and see little beneZt from them as their main channels of information [ow are based on personal contacts. Larger municipalities, however, have greater needs and demands, mostly due to the higher share of impersonal connections and wider audience, but lack the capacity and the necessary technological, organisational and management background, which signiZcantly hinder the appropriate application, especially in towns with morelimited means. Due to their apparent ease of use and high accessibility, social platforms, primarily Facebook in Hungary, increasingly play the most important role in public relations. Negative experiences, especially in smaller settlements, nonetheless, have led to the limitation, or even elimination of feedback mechanisms of the information [ow and the most important forms of communication are still the municipal websites that allow one-way communication in most cases. The higher level of use depends primarily on the Znancial and human resources available, but theextent to which the local community perceives the need for development also appears to be a signiZcant factor.

magyar

Article

PeerReviewed

info:eu-repo/semantics/article

text

https://real.mtak.hu/189024/1/GereKocsis.pdf

Gere, László and Kocsis, János Balázs (2022) Az okosváros-tervezés fejlődéstörténete kritikai megközelítésben = A critical approach to the evolution of planning smart cities. TÉR ÉS TÁRSADALOM, 36 (4). pp. 108-129. ISSN 0237-7683

https://real.mtak.hu/189024/

https://doi.org/10.17649/TET.36.4.3398

MTMT:33295325 10.17649/TET.36.4.3398

cc_by