A Bánság német ajkú népessége a 19. és 20. század fordulóján
  • Metaadatok
Tartalom: http://real.mtak.hu/184164/
Archívum: REAL
Gyűjtemény: Status = Published
Subject = J Political Science / politológia: JU Emigration and immigration / kivándorlás, bevándorlás
Subject = H Social Sciences / társadalomtudományok: HN Social history and conditions. / társadalomtörténet
Type = Article
Subject = J Political Science / politológia: JC Political theory / politikaelmélet, államtudomány: JC312 Ethnic minorities / kisebbségkutatás, nemzetiségi kérdés
Cím:
A Bánság német ajkú népessége a 19. és 20. század fordulóján
Létrehozó:
Eperjesi, Zoltán
Dátum:
2023
Téma:
HN Social history and conditions. / társadalomtörténet
JC312 Ethnic minorities / kisebbségkutatás, nemzetiségi kérdés
JU Emigration and immigration / kivándorlás, bevándorlás
Tartalmi leírás:
Jelen tanulmányomban az első világháborút követően három részre szakított multietnikus és multikulturális Bánság régió 19. századi fejlődéstörténetét, lakosság-összetételét vizsgálom. Az összesen 28 464 km2 területen fekvő földrajzi és történelmi Bánság régió természetes földrajzi határai délen a Duna, nyugaton a Tisza, északon a Maros, keleten pedig a Ruszka-havasok, valamint a Temes és a Cserna folyók völgye. A 18. század első felében sikerült kiszorítani az oszmán hódítókat az addigra a sok évtizedes folyamatos harcok miatt jóformán teljesen elnéptelenedett délvidéki területekről. A Habsburgok és az Oszmán Birodalom által megkötött 1718. évi pozsareváci béke eredményeképpen a történelmi Magyar Királyság területén megszűnt a török uralom. Ezt követően a Habsburgok magukhoz ragadták az irányítást a Bánság területén, és megkezdték a főként német ajkú telepesek betelepítését az alföldi mezőgazdasági területekre, valamint az ásványkincsekben gazdag dél-bánsági hegyvidéki régióba. Az újonnan érkezett német telepesek a rendkívül nehéz kezdeti körülményeket, járványokat és erőfeszítéseket, – mint például mocsárlecsapolásokat, folyószabályozásokat, és mesterséges ipari csatornák létrehozását, – követően gazdaságilag virágzó mezőgazdasági és ipari régióvá alakították a térséget. A tanulmányban rámutatok, hogy a 19. évszázad során a folyamatosan betelepülő egymás mellett élő négy nagy, – német, magyar, román, szerb, – valamint több kisebb népcsoport, – mint a csehek, szlovákok, bolgárok, horvátok, – milyen kimagasló gazdasági vívmányokat értek el. Gondoljunk csak az ércbányák feltárására, a korszerű vas- és acélipari termelés meghonosítására, a korszerű mezőgazdasági és ipari termelés megteremtésére. Az első világháborút lezáró békeszerződés három részre osztotta fel a Bánságot: a nagyobbik, keleti rész Romániához, a kisebbik, nyugati rész a Szerb Királysághoz került, míg csupán a legkisebb rész, Marosszög maradt Magyarországon. Az egykor multietnikus és multikulturális régió életét visszafordíthatatlannak tűnő módon változtatták meg a második világháború viszontagságos sorsfordító eseményei, a németek szerb partizánok általi kifosztása és elűzése a Szerbiához tartozó Bánságból, valamint a romániai németek Szovjetunióba történő deportálása kényszermunkára. A nemzetiségek tömeges és tendenciózus kivándorlása miatt ma már csak erőteljesen halványuló multietnicitásról beszélhetünk.
Nyelv:
magyar
Típus:
Article
PeerReviewed
info:eu-repo/semantics/article
Formátum:
text
Azonosító:
Eperjesi, Zoltán (2023) A Bánság német ajkú népessége a 19. és 20. század fordulóján. HUMÁN INNOVÁCIÓS SZEMLE, 14 (2). pp. 66-84. ISSN 2062-0292
Kapcsolat:
MTMT:34486499 10.61177/HISZ.2023.14.2.5