| Tartalmi leírás: |
A tanulmány egy antik civilizáció szabályozási rendszerén keresztül mutatja be, hogy miként kezelte a római jog a kéjelgés társadalmi jelenségét. A közjog, valamint a büntetőjog eszközrendszere lehetővé tette, hogy a kéjelgéssel kapcsolatos magatartásokat (így különösen a kerítést) a társadalom „crimen”-ként kezelje, ezáltal megteremtette annak üldözhetőségét. A tanulmány górcső
alá veszi annak indokait, valamint a Corpus Iuris Civilis segítségével részleteiben elemzi annak tényállásait. A tanulmány célja, hogy új ismeretekkel gyarapítsa a jogtudomány, azon belül is a büntetőjog ismeretrendszerét. A
tanulmányban a szerző az analízis és szintézis duális egységét, absztrakciót, rendezést és relációt, valamint forráskritikát alkalmazott, mint tudományos módszert. A tanulmány eredményterméke a tárgykörben nevezett jelenség
megismerési folyamatának újabb részletei.
|
