„Dönts és siess!” A prehospitális ellátók szerepe az időveszteség csökkentésében stroke-iránydiagnózisú betegek esetén

Schiszler, Bence

Pandur, Attila

Priskin, Gábor

Tóth, Balázs

Betlehem, József

Radnai, Balázs

2022

R1 Medicine (General) / orvostudomány általában

RM Therapeutics. Pharmacology / terápia, gyógyszertan

Bevezetés: A stroke-betegek ellátásában arra kell törekedni, hogy a tünetek jelentkezését követően minél előbb a szak- mai centrumba kerüljön a beteg. Célkitűzés: Kutatásunkban a terápiás időablak tarthatósága céljából vizsgáltuk, hogy mely tényezők bírnak hatással a prehospitális ellátás időtartamaira. Módszer: Keresztmetszeti, kvantitatív kutatásunkhoz az adatgyűjtést két magyarországi város mentőállomásán, orvo- si kompetenciával rendelkező (eset-, rohamkocsi) és orvosi kompetenciával nem rendelkező (mentőgépkocsi) mentőegység szintjén végeztük 2017-es adatok feldolgozásával olyan betegek körében, akiknek a mentőegység általi iránydiagnózisa stroke volt (n = 220). Vizsgáltuk, hogy a mentőegységek által elvégzett vizsgálatok, a tapasztalt tünetek, a terápiás időablakon belüliség miként befolyásolta a prehospitális időket. Az adatfeldolgozást SPSS 26.0 statisztikai programmal végeztük. Az elemzéshez leíró statisztikát, χ2-próbát, F-próbát és T-próbát alkalmaztunk. Eredmények: Megállapítottuk, hogy az alkalmazott score-rendszer vizsgálati elemei közül, ha aphasia volt észlelhető a betegnél, úgy szignifikánsan meghosszabbodott a helyszínen töltött idő (p = 0,003). A gyors ABCDE-betegvizsgálat D-lépésében kötelező a betegnél a vércukorszintmérés, ugyanakkor ez mintánk 25,45%-ában elmaradt. A helyszí- ni műszeres vércukorszintmérés hatással van a prehospitális késés alakulására az orvosi kompetencia nélküli egységek vonatkozásában (p<0,001). Következtetés: A helyszínen töltött idő az emelt szintű mentőegységek esetében hosszabb, mint az alacsonyabb szintű egységeknél. Következtetésként levonhatjuk, hogy a motoros vagy szenzoros aphasia nem befolyásolja a terápiát, pusztán a stroke-diagnózis valószínűségét növelő egyik tünet, így a helyszíni idő emiatti megnyúlása mindenképpen kerülendő, amire javasolt a továbbképzések alkalmával is felhívni az ellátók figyelmét. Az orvosi kompetencia nélküli egységek esetében beavatkozást igényel a műszeres vércukormérés időrabló hatásának csökkentése, hiszen látható, hogy az orvosi kompetenciával rendelkező egységeknél ez a vizsgálat nem jelenik meg mint késést okozó tényező.

magyar

Article

PeerReviewed

info:eu-repo/semantics/article

text

http://real.mtak.hu/159633/1/1788-6120-article-p279.pdf

Schiszler, Bence and Pandur, Attila and Priskin, Gábor and Tóth, Balázs and Betlehem, József and Radnai, Balázs (2022) „Dönts és siess!” A prehospitális ellátók szerepe az időveszteség csökkentésében stroke-iránydiagnózisú betegek esetén. ORVOSI HETILAP, 163 (7). pp. 279-287. ISSN 0030-6002

http://real.mtak.hu/159633/

https://doi.org/10.1556/650.2022.32351

MTMT:32703074 10.1556/650.2022.32351

cc_by