A Balaton alatti pannóniai rétegeket mintázó TFM-1/13 kutatófúrás komplex vizsgálatának eredményei
  • Metaadatok
Tartalom: http://real.mtak.hu/133554/
Archívum: REAL
Gyűjtemény: Status = Published
Subject = Q Science / természettudomány: QE Geology / földtudományok: QE01 Geophysics / geofizika
Subject = Q Science / természettudomány: QE Geology / földtudományok: QE05 Historical geology. Stratigraphy / Földtörténet, rétegtan
Type = Article
Cím:
A Balaton alatti pannóniai rétegeket mintázó TFM-1/13 kutatófúrás komplex vizsgálatának eredményei
Létrehozó:
Timár, Gábor
Sztanó, Orsolya
Magyar, Imre
Braucher, Régis
Šujan, Michal
Csoma, Vivien
Sant, Karin
Magyari, Árpád
Surányi, Gergely
Horváth, Ferenc
Visnovitz, Ferenc
Kiadó:
Magyarhoni Földtani Társulat
Dátum:
2017
Téma:
QE01 Geophysics / geofizika
QE05 Historical geology. Stratigraphy / Földtörténet, rétegtan
Tartalmi leírás:
A Balaton-környéki fúrások, feltárások és a nagyfelbontású vízi szeizmikus szelvények által leképezett üledékek közötti rétegtani korreláció közel 30 éve képezi kutatások tárgyát. A parti és víz alatti rétegsor illesztésére elsőként Sacchi et al. (1998, 1999) adtak korrelációs javaslatot, amely szerint a Tihanyi‑félsziget kovás, édesvízi mészkövei (Lóczy (1913) gejzíritjei) a Balaton alatt is megtalálhatók, és ott mint jellegzetesen nagy amplitúdójú reflexiókkal határolt buckás alakzatok ismerhetők fel. A szeizmikus szelvényeken a buckás alakzatok által kijelölt felszínt egy harmadrendű pannóniai szekvenciahatárként (Pan-2) értelmezték. A fenti értelmezés ellenőrzésére mederfúrást végeztünk a Balaton keleti medencéjében, és magmintát vettünk a kérdéses rétegtani szintben elhelyezkedő egyik buckából, és néhány méter vastagságban az alatta lévő rétegekből. A fúrás a tihanyi Fehérpart rétegeihez hasonló, agyagos-homokos képződményeket harántolt, vagyis nem támasztja alá Sacchi et al. (1999) felvetését. Az agyagos képződményekből álló buckákat szeizmikus geometriájuk tükrében olyan csuszamlási szerkezetekként értelmezzük, melyek a területet feltöltő progradáló deltalebenyek előterében keletkeztek, mintegy 8,4‑8,7 millió éve a Lymnocardium decorum biokronban. A fúrómagon végzett természetes gamma-intenzitás, mágneses szuszceptibilitás mérések és üledékföldtani vizsgálatok eredményeit a vízi szeizmikus szelvényekkel összevetetve sikerült azonosítani a csuszamlásos szerkezetek talpát is. Ez a szeizmikus felület egy molluszka-töredékekkel és centiméteres üledékes deformációkkal jellemezhető réteg, amelyhez a természetes gamma- és a mágneses szuszceptibilitás szelvényekben is észlelhető változás társul. A fúrás harántolta a Pan-2 horizontot is, amely a rétegsorban a mélyebben fekvő homokos és a rátelepülő agyagos képződmények éles határaként jelentkezik. E határ alatti üledékek a Be-izotópos koradatok és reverz mágneses polaritásuk alapján a C4Ar (9,1-9,8 Ma) kronban keletkezhettek, tehát úgy tűnik sokkal idősebbek, mint a korábban Horváth et al. (2010) által becsült 7,9 millió év.
Nyelv:
magyar
Típus:
Article
PeerReviewed
info:eu-repo/semantics/article
Formátum:
text
Azonosító:
Timár, Gábor and Sztanó, Orsolya and Magyar, Imre and Braucher, Régis and Šujan, Michal and Csoma, Vivien and Sant, Karin and Magyari, Árpád and Surányi, Gergely and Horváth, Ferenc and Visnovitz, Ferenc (2017) A Balaton alatti pannóniai rétegeket mintázó TFM-1/13 kutatófúrás komplex vizsgálatának eredményei. FÖLDTANI KÖZLÖNY, 147 (3). p. 283. ISSN 0015-542X
Kapcsolat:
doi:10.23928/foldt.kozl.2017.147.3.283