„Táji hőszigetek" és hatásuk az éghajlati energia- és vízmérlegre = „Landscape Heat Islands” and Their Impact on Climatic Energy and Water Balance
  • Metaadatok
Tartalom: http://real.mtak.hu/119717/
Archívum: REAL
Gyűjtemény: Status = Published
Subject = G Geography. Anthropology. Recreation / földrajz, antropológia, kikapcsolódás: GE Environmental Sciences / környezettudomány
Type = Article
Cím:
„Táji hőszigetek" és hatásuk az éghajlati energia- és vízmérlegre = „Landscape Heat Islands” and Their Impact on Climatic Energy and Water Balance
Létrehozó:
Báder, László
Kiadó:
SzIE – Természetvédelmi- és Tájgazdálkodási Intézet
Dátum:
2020
Téma:
GE Environmental Sciences / környezettudomány
Tartalmi leírás:
Infravörös légifelvételeken és műholdfotókon jól felismerhető, hogy az eltérő felszínborítású területek hőmérséklete különböző. Nyáron a nyílt vízfelületeknek és az erdőknek a hőmérséklete a legalacsonyabb. Hőszabályzó és -kiegyenlítő képességük hasonló. Egy tó párolgása, valamint egy erdő párologtatása (együttesen evapotranszspiráció) jobban képes csillapítani a hőmérsékletet, mint egy szántó vagy egy száraz rét. A vízpára hőt szállít el a felszínről. Szárazabb területeken ez a hűtő hatás kisebb, mert kisebb a párolgás. A városi hőszigetekhez hasonló melegebb területek alakulnak ki a tájban, amelyeket „táji hőszigeteknek” nevezhetünk. A kisebb párolgás nemcsak több hőt „hagy” a tájban, hanem az emelkedő hőmérséklet miatt rontja a hőcserélő folyamat hatékonyságát is: szabályzó negatív visszacsatolás helyett gerjesztő pozitív visszacsatolás alakulhat ki. Ha kevesebb a párolgásra rendelkezésre álló víz, kisebb a hűtő hatás, eközben a felmelegedés miatt a párolgási igény tovább nő. A „táji hőszigetek” kialakulását tünetnek tekinthetjük, amely a természetes hőcserélő folyamatok súlyos zavaraira mutat rá. Az Alföld legnagyobb részén a felszíni hőmérséklet nyáron eléri a 40 °C-t, ezért a sok kis táji hőszigetet együtt akár egyetlen nagy „táji hőszigetként” is értelmezhetjük. Nyílik az olló, többet kellene párologtatni a hő elvezetéséhez, de hiányzik a víz, több hő marad a tájban, még több víz kellene a hűtéshez. Közben a társadalmi vízigények ellátása is egyre nehezebb. Az éghajlati rendszerekben körforgásban lévő víz mennyisége nagyságrendekkel meghaladja a társadalom vízszükségletét. Ki kell, hogy mondjuk: a civilizáció számára a vízbiztonság kulcsa az, hogy a körforgás folyamatosságának fenntartásához legyen elegendő „hűtővíz” a tájban. Ha ezt a természetes igényt nem hagyjuk érvényesülni, akkor a felhasználható készleteink ki fognak merülni. Ha azonban a szükséges hűtővizet meg tudjuk tartani, akkor mindig lesz elegendő, az emberi felhasználásra kivehető vizünk, de azt a felhasználás után a természetes körfolyamatokba vissza is kell juttatnunk. Ennek a körforgásnak a kiegyensúlyozott működése jelenti a vízbiztonságot.
Nyelv:
magyar
Típus:
Article
PeerReviewed
info:eu-repo/semantics/article
Formátum:
text
Azonosító:
Báder, László (2020) „Táji hőszigetek" és hatásuk az éghajlati energia- és vízmérlegre = „Landscape Heat Islands” and Their Impact on Climatic Energy and Water Balance. TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK / JOURNAL OF LANDSCAPE ECOLOGY, 18 (2). pp. 87-96. ISSN 1589-4673
Kapcsolat:
MTMT:31799667 10.56617/tl.3487