A reprezentáció fenomenológiája

Kondor, Zsuzsanna

Bernáth, László

Márton, Miklós

MTA Bölcsészettudományi Központ – Fakultás Kiadó

2018-12

info:eu-repo/date/embargoEnd/2028-12-24

B1 Philosophy (General) / filozófia általában

BA Epistemology / ismeretelmélet

Ha a megtestesült elme gondolatát, illetve annak különféle újragondolásait vesszük számba, feltűnik, hogy azok alapvetően a test–lélek dualizmus keltette nehézségekre ref lektálnak. A fenomenológia megkülönböztetést tesz fizikai és megélt test között, és ezzel az egyes szám első személyben hozzáférhető tapasztalat és a tudomány által képviselt objektív fizikai „valóság” közé igyekszik hidat verni, a fenomenális tapasztalat pedig épp az egyes szám első személyben megélt tapasztalatra vonatkozik. Ha azonban az elme működéséről olyan elméletet szeretnénk alkotni, amely a tudomány eredményeire is támaszkodik – miképp azt James és Merleau-Ponty is tette –, akkor feltűnhet számunkra, hogy a tudomány által nélkülözhetetlennek tartott reprezentáció fogalmának használata olykor több nehézséget okoz, mint amennyit megoldani hivatott. Ha ugyanis a reprezentációt a mentális reprezentáció és az izomorfia értelmében használjuk, azt gondolván róla, hogy a publikusan megtapasztalható fizikai jelenségeknek az elmében valamiféle korrespondencia alapján egy adott mentális tartalom feleltethető meg, s ennek a mentálisnak az agyban szintén megtalálható a megfelelő neurális korrelátuma, amely utóbbi ráadásul metafizikai értelemben megalapozza az előbbit, nos, ebben az esetben könnyen adódnak olyan paradoxonok, mint például a t udat kemény problémája. Már William James – aki egyaránt hitt a fiziológia és egyfajta belső világ, a self fontosságában – paralelizmust tételezett fel tudatállapotok és agyi folyamatok között ( James 1890/1931: 182). Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy hajlamosak vagyunk a jelenségeket megkettőzni: ugyanarra a jelenségre egyszer mint szubjektív tapasztalatra, valamilyen tudatállapotra, másszor pedig mint objektív adottságra tekintünk, miközben a kettő egy és ugyanaz. Ha megpróbáljuk a fenomenalitást a reprezentációhoz kötött mintázattól függetleníteni, akkor lehetőség nyílik arra, hogy – amint azt számos, a megtestesült elme gondolatát proponáló szerző javasolja – a mentális és a fizikai, vagyis a szubjektíven megélt és az objektívnek és tudományosan kezelhetőnek tekintett világ között ne szakadékot, inkább valamiféle egységet lássunk. Ehhez először is látnunk kell, pontosan mit is kell reprezentáción értenünk. Argumentációmban elsősorban azt igyekszem megmutatni, hogy a reprezentációfogalom használata nem homogén a kortárs szakirodalomban, s hogy a reprezentáció fogalmának különböző értelmű használatai miben gyökereznek. Először röviden vázolom azt a kettősséget, ami már Descartes idea-fogalmában megjelent, s nyilvánvalóan a karteziánus szubsztancia- dualizmusból ered. Utána kitérek James neutrális monizmusára, majd pedig Merleau-Ponty fenomenológiájának reprezentációval kapcsolatos megfontolásaira. Végül a 20. századi és a kortárs kognitív tudomány, neuropszichológia és kognitív neurológia fogalomhasználatát megvizsgálva igyekszem k imutatni, hogy a fogalom használatának zavarossága, az egyértelműség hiánya sokszor feloldhatatlan anomáliákhoz, megválaszolhatatlan kérdésekhez vezet.

magyar

Book Section

PeerReviewed

info:eu-repo/semantics/bookPart

text

http://real.mtak.hu/88823/1/Kondor_Reprezentacio_fenomenologiaja.pdf

Kondor, Zsuzsanna (2018) A reprezentáció fenomenológiája. In: Tudomány vagy tapasztalat? Fenomenológia és a naturalizmus szerepe a filozófiai elméletalkotásban. MTA Bölcsészettudományi Központ – Fakultás Kiadó, Budapest. ISBN 978-615-5848-10-0

http://real.mtak.hu/88823/

info:eu-repo/semantics/embargoedAccess