„…újra és újra azt kérdezte, kulcsra volt-e zárva az ajtó” : Az áldozatsegítés elmélete és gyakorlata az azonosított emberkereskedelem-áldozatok esetében
  • Metaadatok
Tartalom: http://hdl.handle.net/10831/119191
Archívum: EDIT
Gyűjtemény: Disszertációk (ELTE PHD)
Társadalomtudományi Kar PHD
Szociológia Doktori Iskola
Cím:
„…újra és újra azt kérdezte, kulcsra volt-e zárva az ajtó” : Az áldozatsegítés elmélete és gyakorlata az azonosított emberkereskedelem-áldozatok esetében
Létrehozó:
De Coll, Ágnes Ráhel
Közreműködő:
Tausz, Katalin
Windt, Szandra
Téma:
Társadalomtudományok/Állam- és jogtudományok
Társadalomtudományok/Szociológiai tudományok
human trafficking
poverty
victimology
victimization
victim blaming
criminal law
forms of human trafficking
helping victims
mechanisms
Szociológia D. I./Társadalom és szociálpolitika
emberkereskedelem
szegénység
viktimológia
áldozattá válás
áldozathibáztatás
bűntetőjog
emberkereskedelm formái
áldozatok segítése
mechanizmusok
Tartalmi leírás:
Az emberkereskedelem áldozatainak sérülékenysége összetett, több szinten értelmezhető pszichoszociális és strukturális tényezőkből ered. A kutatás megerősítette, hogy az érintettek jelentős része gyermekkori traumatizáció, elhanyagolás, bántalmazás és kötődési deficit következtében fejlődik olyan védekezési mechanizmusok mentén, amelyek felnőttként fokozottan kiszolgáltatottá teszik őket. A szociális, az igazságügyi és a gyermekvédelmi rendszer több pontján strukturális és humán kapacitáshiányok mutatkoznak, melyek akadályozzák az áldozatok azonosítását és hatékony támogatását. A jogszabályi keretek ugyan jelentős módosuláson mentek át a 2000-es évek óta, különösen az EU-s irányelvek hatására, mégis megállapítható, hogy az implementáció sok esetben elméleti – a napi gyakorlatban nem kerül megvalósításra maradéktalanul. Ha elmarad az áldozatazonosítás, vagy hibás kritériumrendszer alapján történik meg, akkor jelentősen csökken a kilábalás esélye. A rendszer részéről tapasztalható attitűdproblémák, különösen a szexuális kizsákmányolás esetében megfigyelhető áldozathibáztatás visszatartja az érintetteket a feljelentéstől és a bizalomépítés helyett újabb traumát generál. A védett szállásokon dolgozó szakemberek támogató attitűdje szignifikáns az áldozatok bizalomépítésében és a rehabilitációs folyamat elindításában, illetve a sikeres reintegráció megvalósulásában. Viszont a lakhatási válság, az intézményi férőhelyhiány és a célzott szolgáltatások elérhetetlensége jelentős akadálya a hosszú távon független, önálló életvitelnek. A függőséggel vagy fogyatékkal élő, a pszichiátriai betegségtől szenvedő és az idős, ápolásra szoruló áldozatok különösen sérülékenyek, számukra komplex, személyre szabott segítségnyújtás szükséges, illetve megfelelő bentlakásos intézmény, ami jelenleg nem biztosított az áldozatok számára. A hatékony áldozatsegítés és rehabilitáció rendszerszintű átalakítást, szakmaközi szoros együttműködést és hosszú távon fenntartható politikai és társadalmi elköteleződést igényel. A diszfunkcionális családokkal végzett preventív munka – a traumatudatos megközelítés, a szociális készségek fejlesztése és az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása révén – megelőzheti az ismétlődő áldozattá válást. A gyermekek és fiatalok edukációja, a társadalmi attitűdformálás, valamint az emberkereskedelemről szóló nyílt diskurzus mind elengedhetetlenek egy inkluzívabb, védettebb társadalom kialakításához. Az emberkereskedelem elleni fellépés nem csupán büntetőjogi, hanem mély szociálpolitikai és erkölcsi kérdés is, amely kollektív felelősséget és cselekvést kíván meg az állam, a szakmaterületek és a társadalom egészének részéről.
Nyelv:
magyar
angol
magyar
Típus:
info:eu-repo/semantics/doctoralThesis
Formátum:
application/pdf
application/pdf
application/pdf
application/pdf
Azonosító:
elte:10.15476/ELTE.2025.215
elte:37027205
Létrehozó:
info:eu-repo/semantics/openAccess