A munkahelyi erőszak felmérése a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben

Fliegauf, Gergely

Várnai, Dóra Eszter

Guti, Tünde

Baranyi, Krisztina

Ráczkevy-Deák, Gabriella

Mészner, Zsófia

Bevezetés: Az egészségügyi dolgozók elleni erőszak a kórházak minőségbiztosítása miatt gyakran kutatott terület. A gyermekkórházakra vonatozó kutatások száma azonban kevesebb. A munkahelyi erőszak hatása csökkenti a kórhá- zi szolgáltatás hatékonyságát. Az agresszió észlelése szociálpszichológiai folyamat, különösen érdekes akkor, ha az interakcióban beteg gyermek is jelen van. A hozzátartozók és a betegek erőszakos magatartásmintáin kívül az agresz- szió egyébként is jelen van az egészségügyi dolgozók munkahelyen töltött mindennapjaiban bullyng formájában. Célkitűzés: A részletes leíró statisztikán túl, kutatásunkban megvizsgáltuk a dolgozók demográfiai adatai és az észlelt munkahelyi erőszak közötti kapcsolatot. Emellett kitértünk a dolgozói helyzetértékelésre, valamint a sürgősségi ellá- tás jellegzetességeire. Módszer: Exploratív keresztmetszeti kutatásunkba 266 egészségügyi dolgozót vontunk be (81,2% nő, átlagéletkor 42 év). A kutatócsoportunk által összeállított online kérdőívbe a demográfiai és a munkavégzéssel kapcsolatos kérdése- ken túl beépítettük a Magyarországon is már többször felhasznált Nyílt Agresszió Skála elemeit is, amelyeket a vizs- gálat helyszínéül szolgáló, központi elhelyezkedésű gyermekkórház sajátosságaihoz igazítottunk. A mérőeszközbe beépítettük egy korábban a kórházban végzett, a munkahelyi erőszakra irányuló kutatás eredményeit is. A kérdőíves felmérést orientációs beszélgetések előzték meg a kórház összesen 32 szervezeti egységében. Eredmények: A nemzetközi kutatási eredményekkel összhangban azt tapasztaltuk, hogy a kórházban a leggyakrabban észlelt erőszaktípus egyéves prevalenciája a betegek részéről 60,1%, a hozzátartozók felől 78,7%, valamint a kollégák irányából 53,8%. Mind a három kategóriában a verbális megnyilvánulások voltak a leggyakoribbak. A négy leginkább észlelt magatartásminta mindhárom tanúsítói csoport vonatkozásában a kiabálás, a sértegetés, a káromkodás és a becsmérlő fenyegetés volt. A legnagyobb kockázati profilú dolgozók ápolói végzettséggel rendelkező, beosztott szakdolgozók voltak, akik állandó nappalos vagy nappali és éjszakai váltakozó beosztásban látják el feladatukat, főleg fekvőbetegekkel foglalkoznak, másodállást vállalnak, és anyanyelvükön kívül beszélik az angol nyelvet is. A helyzetér- tékelést tekintve a válaszolók (n = 149) 23%-a romló, 70%-a stagnáló, míg 7%-a javuló tendenciát tapasztalt a meg- kérdezés előtti fél évben. A sürgősségi ellátásban dolgozók 100%-a tapasztalt valamilyen verbális agressziót a hozzá- tartozók irányából, és ez nagyobb mértékűnek mutatkozott, mint a máshol dolgozók esetében (82%). Megbeszélés: A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben is körülírható volt az egészségügyi dolgozók el- leni erőszak észlelése és a demográfiai változók kapcsolata. Ennek tekintetében azonban külön ügyelni kell a gyer- mek-hozzátartozó-ellátó kommunikáció sajátosságainak értelmezésére. Következtetés: Általánosságban elmondható, hogy az alacsonyabb beosztású egészségügyi dolgozók érintkeznek gyak- rabban a betegekkel és a hozzátartozókkal olyan élethelyzetben, amikor megnyilvánulhat a munkahelyi erőszak. Az interakció észlelésére különböző előjelű hatással bír a stressz, a munka megszervezése, az építészeti környezet, az agresszív magatartások jelentésének lehetősége, az esemény utáni ’debriefing’ (a tapasztalatok megbeszélése), az ’anti-bullying’ (bántalmazás elleni) protokoll megléte és a deeszkalációs technikák ismerete. | Introduction: Violence against healthcare workers is a frequently researched topic because of its impact on hospital quality. However, studies focusing specifically on children’s hospitals are rarer. Workplace violence reduces the ef- fectiveness of hospital services and the perception of aggression is a social psychological process that becomes par- ticularly complex when a sick child is involved in the interaction. In addition to the behavioral patterns exhibited by patients and their relatives, workplace aggression is also present among healthcare workers in the form of harassment. Objective: Beyond detailed descriptive statistics, our study examines the relationship between demographic character- istics of healthcare workers and perceived workplace violence. We also explore staff’s assessments of their work envi- ronment and the specific characteristics of emergency care. Method: Our exploratory cross-sectional study involved 266 healthcare workers (81.2% female, mean age: 42 years). Our research team designed an online questionnaire that included demographic and work-related questions, as well as items from the Open Aggression Scale, which has been used previously in Hungary. The questionnaire was adapt- ed to the specific circumstances of the centrally located children’s hospital where the study was conducted. It also included the findings of a previous study on workplace violence conducted in the same hospital. Prior to the survey, orientation meetings were held in all 32 departments of the hospital. Results: In line with international research, we found that the most common type of hospital violence was 60.1% by patients, 78.7% by relatives and 53.8% by colleagues over a one-year period. In all three categories, verbal aggression was the most common form. The four most frequently perceived aggressive behaviors – shouting, insulting, swearing and derogatory threats – occurred in all three groups of respondents. The highest-risk profile was among registered healthcare professionals with nursing qualifications, working permanent day shifts or alternating day and night shifts, caring mainly for inpatients, working second jobs and speaking English beyond their mother tongue. In terms of job evaluation, 23% of the 149 respondents perceived a worsening trend, 70% saw no change and 7% saw an improve- ment in the six months prior to the survey. 100% of emergency care workers reported experiencing some form of verbal aggression from relatives, a higher proportion than those working in other departments (82%). Discussion: A study conducted at the Heim Pál National Institute of Pediatrics found an association between percep- tions of workplace violence among healthcare workers and demographic variables. Particular attention should be paid to understanding the unique communication dynamics between children, their relatives and healthcare providers. Conclusion: In general, lower-ranking healthcare workers are more likely to interact with patients and relatives in situations where workplace violence may occur. The perception of such interactions is associated with several factors, including stress, work organization, the work environment, interpretation of aggressive behavior, post-event debrief- ing, the existence of anti-bullying protocols, and knowledge of de-escalation techniques

info:eu-repo/semantics/article

application/pdf

http://hdl.handle.net/20.500.12944/106107

doi:https://doi.org/10.1556/650.2025.33324

nke:36193640

nke:10087072

nke:ORVOSI HETILAP

nke:166

nke:24

nke:001508492800001

nke:105009012893

nke:ORV HETIL

nke:40517377

LOMS: https://tudasportal.uni-nke.hu/xmlui/bitstream/20.500.12944/106107/1/650-article-p930.pdf

info:eu-repo/semantics/openAccess