A jogalkotói indokolás szabályozásának összehasonlító elemzése az Európai Unió tagállamaiban
  • Metaadatok
Tartalom: http://hdl.handle.net/20.500.12944/106086
Archívum: Közszolgálati Tudásportál
Gyűjtemény: Publikációk
Tudományos publikációk, egyéb (MTMT)
Cím:
A jogalkotói indokolás szabályozásának összehasonlító elemzése az Európai Unió tagállamaiban
Létrehozó:
Kiss, Rebeka
Tartalmi leírás:
A tanulmány az Európai Unió tagállamaiban vizsgálja a jogalkotói indokolások szabályozását, elemezve, hogy az EU „jobb szabályozás” programjában hangsúlyozott átláthatóság és nyitottság elvei miként érvényesülnek a nemzeti jogrendszerekben. A kutatás feltérképezi, hogy mely országok és milyen típusú aktusokban írnak elő indokolási kötelezettséget a törvényjavaslatok esetében, valamint milyen formai és tartalmi követelményeket határoznak meg ezek elkészítésére. A vizsgálat eredményei szerint jelentős különbségek figyelhetők meg a tagállamok gyakorlatában: három állam – Görögország, Magyarország és Spanyolország – alkotmányos szinten rendelkezik az indokolásokról, közel felük jogszabályban szabályozza azt, a legtöbb jogrendszerben intern normatív aktusok írják elő a követelményeket, míg Málta és Lettország nem rendelkezik átfogó szabályozással. A jó gyakorlatok közé tartozik az észt modell alapos előkészítési eljárása, a svéd kiterjedt konzultációs megközelítés, valamint több jogrendszer azon követelménye, hogy a parlamenti módosításokat követően az indokolásokat a megváltozott normaszöveggel összhangba kell hozni. A tanulmány a feltárt jó gyakorlatok és az azonosított hiányosságok alapján egy ideális indokolási modellt vázol fel. A kutatás rávilágít arra, hogy az indokolások minősége kevésbé függ a szabályozás formális szintjétől, mint a részletes módszertani iránymutatásoktól és az azokat érvényesítő jogi kultúrától. A kutatás következtetése szerint a jogalkotói indokolások kritikus funkciót töltenek be a demokratikus kormányzásban, azonban potenciáljuk csak akkor aknázható ki, ha nem csupán formálisan tesznek eleget az előírásoknak, hanem érdemben magyarázzák a normaszöveget.
A tanulmány az Európai Unió tagállamaiban vizsgálja a jogalkotói indokolások szabályozását, elemezve, hogy az EU „jobb szabályozás” programjában hangsúlyozott átláthatóság és nyitottság elvei miként érvényesülnek a nemzeti jogrendszerekben. A kutatás feltérképezi, hogy mely országok és milyen típusú aktusokban írnak elő indokolási kötelezettséget a törvényjavaslatok esetében, valamint milyen formai és tartalmi követelményeket határoznak meg ezek elkészítésére. A vizsgálat eredményei szerint jelentős különbségek figyelhetők meg a tagállamok gyakorlatában: három állam – Görögország, Magyarország és Spanyolország – alkotmányos szinten rendelkezik az indokolásokról, közel felük jogszabályban szabályozza azt, a legtöbb jogrendszerben intern normatív aktusok írják elő a követelményeket, míg Málta és Lettország nem rendelkezik átfogó szabályozással. A jó gyakorlatok közé tartozik az észt modell alapos előkészítési eljárása, a svéd kiterjedt konzultációs megközelítés, valamint több jogrendszer azon követelménye, hogy a parlamenti módosításokat követően az indokolásokat a megváltozott normaszöveggel összhangba kell hozni. A tanulmány a feltárt jó gyakorlatok és az azonosított hiányosságok alapján egy ideális indokolási modellt vázol fel. A kutatás rávilágít arra, hogy az indokolások minősége kevésbé függ a szabályozás formális szintjétől, mint a részletes módszertani iránymutatásoktól és az azokat érvényesítő jogi kultúrától. A kutatás következtetése szerint a jogalkotói indokolások kritikus funkciót töltenek be a demokratikus kormányzásban, azonban potenciáljuk csak akkor aknázható ki, ha nem csupán formálisan tesznek eleget az előírásoknak, hanem érdemben magyarázzák a normaszöveget.
Típus:
info:eu-repo/semantics/other
Formátum:
application/pdf
Azonosító:
nke:2064-4515
nke:36290785
nke:10079524
nke:MTA LAW WORKING PAPERS
nke:2025
nke:10
nke:MTA LAW WORKING PAPERS
Létrehozó:
info:eu-repo/semantics/openAccess