| Tartalmi leírás: |
A tanulmány Max Weber társadalomtudományi metodológiájának kritikai reflexióit – különösen Leo Strauss értéksemlegesség-értelmezését és Polányi Mihály személyes tudáselméletét – elemzi Gödel első nemteljességi tételének fogalmi analógiáján keresztül. A dolgozat központi tézise szerint e kritikák olyan episztemológiailag megalapozott állításokat képviselnek, amelyek a társadalomtudomány formális keretein belül nem bizonyíthatók, mégis érvényes igazságként értelmezhetők. Játékelméleti modell segítségével a tanulmány olyan döntési és reflexiós struktúrákat vázol fel, amelyek a weberi racionalitás, valamint annak kritikusai közötti viszonyrendszert Gödel-típusú eldönthetetlenségi viszonyokként ragadják meg. Ez a megközelítés rámutat a formális logikai rendszerek és a normatív politikai gondolkodás közötti transzdiszciplináris kapcsolat lehetőségére, és új episztemológiai horizontokat nyit a politikatudomány számára.
|
