Civilizáció-elméleti megközelítések és nemzetközi kapcsolatok
  • Metaadatok
Tartalom: https://publikaciotar.uni-bge.hu/id/eprint/2551/
Archívum: BGE Publikációtár
Gyűjtemény: Állapot = Megjelent
Típus = Cikk
Tárgyszó = nemzetközi kapcsolatok
Tárgyszó = racionalizálódás a történelemben
Tárgyszó = szuverén államok
Tárgyszó = kultúraközi kapcsolatok
Tárgyszó = civilizáció-elméletek
Cím:
Civilizáció-elméleti megközelítések és nemzetközi kapcsolatok
Létrehozó:
Sáringer János
Marosán Bence Péter
Dátum:
2025
Tartalmi leírás:
A szuverén államok kapcsolatainak különböző elemzési módszerei azóta léteznek, mióta vannak modern szuverén államok, vagy legalábbis azok valamiféle előzményei. Megtaláljuk ezt a modern kor hajnalán Jean Bodin-nél (Hat könyv a köztársaságról, 1576), illetve Hugo Grotius-nál (A háború és a béke jogáról, 1625), de ugyanígy jelen van a probléma Thomas Hobbes századokon át meghatározó művében (Leviatán, 1651), illetve John Locke különböző munkáiban. E tekintetben talán a legfontosabb két további, 20. század előtti fejleményt Immanuel Kant (Az örök béke, 1795), és Georg Wilhelm Friedrich Hegel (A jogfilozófia alapvonalai, 1820) munkái jelentik. A 20. században azután e tekintetben elindult egy folyamatos, és egyre inkább tudományos jellegű építkezés, kezdetben erőteljesen metafizikai jellegű civilizáció-elméleti próbálkozásokkal, amelyek immár nagyobb kulturális alakzatokat és államközi kapcsolatrendszereket tekintettek át, és amelyek közül a legjelentősebb talán Oswald Spengler, A nyugat alkonya c. műve (1918, 1920). Később az ilyen jellegű átfogó kísérletekben a metafizika felhangok egyre tompultak, mint például Norbert Elias A civilizáció folyamata c. munkájában (1939), Arnold J. Toynbee Értekezés a történelemről című 12 kötetes művében (1934‒1961), valamint Henry Kissinger A történelem értelme című dolgozatában (1950), ami az egyik alapja a Diplomácia(1994) című művének. Ezt követően, napjainkhoz közeledve, mind módszerükben, mind szemléletmódjukban az újabb és újabb vonatkozó kísérletek történtek egyre szakszerűbbek lettek (Francis Fukuyama, A történelem vége és az utolsó ember, 1992, Samuel Huntington, A civilizációk összecsapása, 1996, Niall Ferguson, Civilizáció: A Nyugat és a többiek, 2011). Elemzésünkben azt próbáljuk megmutatni, hogy ezek a kísérletek egy jellegükben is folyamatosan változó történelem jelenségegyüttesre próbáltak reflektálni, mindegyiknek van valamiféle, sok esetben (bár nem mindig) egymással is kompatibilis igazságmagja; és hogy a történelemben a racionalizálódás és adott esetben a morális tekintetben is erőteljesebb felelősségvállalás folyamatai, bár nem teljesen egyenesvonalúan, de azért valamennyire érvényesülnek. Emellett a 20. század második felében a nemzetközi kapcsolatok egyes elméletei (realista, neorealista, konstruktivista) is megerősítést kaptak a különböző szerzők műveiben vagy éppen fordítva, az egyes elméleteket használták fel az alkotók.
Nyelv:
magyar
Típus:
Cikk
PeerReviewed
Formátum:
text
Azonosító:
Sáringer János és Marosán Bence Péter (2025) Civilizáció-elméleti megközelítések és nemzetközi kapcsolatok. Business & Diplomacy Review, 3 (1). pp. 176-191. ISSN 3004-0116
36261744
Kapcsolat:
36261744