Corneális biomarkerek az autoimmunitás és a diurnalis ritmus tükrében
Corneal Biomarkers Reflecting Autoimmunity and Diurnal Rhythmicity
  • Metaadatok
Tartalom: https://hdl.handle.net/2437/396117
Archívum: DEA PhD
Gyűjtemény: PhD dolgozatok
Petrányi Gyula Klinikai Immunológiai és Allergológiai Doktori Iskola
Cím:
Corneális biomarkerek az autoimmunitás és a diurnalis ritmus tükrében
Corneal Biomarkers Reflecting Autoimmunity and Diurnal Rhythmicity
Létrehozó:
Zakarné Aszalós, Zsuzsa
Közreműködő:
Fodor, Mariann
Petrányi Gyula Klinikai immunológiai és allergológiai doktori iskola
Általános Orvostudományi Kar::Szemészeti Tanszék
Aszalós, Zsuzsa
Dátum:
2025-07-25T06:26:24Z
2025-07-25T06:26:24Z
2025
2025-09-08
Téma:
diurnális változások
diurnal changes
szaruhártya elváltozások
corneal changes
Scheimpflug paraméterek
szisztémás szklerózis
systemic sclerosis
szem elülső szegmens
anterior segment of the eye
Scheimpflug parameters
Klinikai orvostudományok
Orvostudományok
Tartalmi leírás:
A disszertáció két kutatást ölel fel, melyek célja, hogy a szem – különösen a cornea – strukturális és funkcionális jellemzőin keresztül tárják fel az autoimmun és a diurnális ritmushoz kapcsolódó változásokat. Az első kutatás célja a szaruhártya diurnális ritmusának jellemzése volt egészséges felnőttek és éjszakai műszakban dolgozók körében. A vizsgálat során a cornea vastagsági és keratometriai paramétereit, felszíni egyenetlenségeit és az asztigmia napi ingadozásait elemeztük. Az eredmények azt mutatták, hogy a szaruhártya vastagsága reggel a legnagyobb, napközben csökken, majd estére ismét növekszik – függetlenül attól, hogy az alanyok az éjszakát alvással töltötték-e. Az asztigmia tengelye nem mutatott jelentős diurnális elmozdulást, viszont az ISV és keratometriai adatok napi szinten szignifikánsan ingadoztak. Az éjszakai munkát végzők szaruhártyája eltérő napi mintázatot követett: náluk kisebb mértékű vastagsági változás és kifejezettebb elülső felszíni asztigmia volt tapasztalható. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a szaruhártya morfológiája érzékenyen reagál a cirkadián ritmus felborulására, ugyanakkor a szervezet hosszú távon részben képes alkalmazkodni a megváltozott alvás-ébrenlét ciklushoz. A második vizsgálat a szisztémás szklerózis szemészeti manifesztációit elemezte. A kutatás részletesen feltérképezte az SSc-ben előforduló szemészeti eltéréseket, többek között a szemhéj, kötőhártya, szaruhártya, lencse, üvegtest és retina érintettségét. A betegek közel kétharmadánál szárazszem-betegség volt kimutatható, cataracta és a retina mikrocirkulációs eltérései az esetek felében fordult elő, míg glaucoma a páciensek több mint egyötödét érintette. A szemészeti paramétereket különböző klinikai és immunológiai változókkal vetettük össze, többek között az autoantitest-profil, kapillármikroszkópiás mintázat és betegséglefolyás alapján. Az eredmények rámutattak, hogy a szem érintettsége gyakori és sokszínű az SSc-ben, és potenciálisan a betegség aktivitásának jelzője lehet. Eredményeink igazolják, hogy a szem érzékenyen reagál mind a fiziológiás, mind a megváltozott vagy kóros környezeti és szisztémás hatásokra. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy a szem hogyan szolgáltathat információt a szervezetünkről illetve miképp járulhat hozzá a nem szemészeti betegségek diagnosztikájához.
The dissertation is composed of two studies aimed at exploring changes related to autoimmune processes and the diurnal rhythm through the structural and functional characteristics of the eye – particularly the cornea. The first study aimed to characterize the diurnal rhythm of the cornea in healthy adults and individuals working night shifts. The investigation focused on analyzing corneal thickness and keratometric parameters, surface irregularities, and daily fluctuations in astigmatism. The results indicated that corneal thickness peaked in the morning, decreased throughout the day, and increased again in the evening—regardless of whether subjects had slept during the night. While the astigmatism axis did not show significant diurnal variation, the ISV and keratometric values fluctuated significantly throughout the day. In contrast, night shift workers exhibited a different daily pattern: they had smaller fluctuations in corneal thickness and more pronounced anterior surface astigmatism. These findings suggest that corneal morphology responds sensitively to circadian rhythm disruption, although the body appears to partially adapt to an altered sleep–wake cycle over time. The second study examined the ophthalmic manifestations of systemic sclerosis (SSc). This research provided a detailed analysis of ocular abnormalities observed in SSc, including involvement of the eyelids, conjunctiva, cornea, lens, vitreous, and retina. Nearly two-thirds of patients were diagnosed with dry eye disease; lens opacification and microcirculatory retinal changes were found in about half of the cases, while glaucoma affected more than one-fifth of the patients. Ocular parameters were correlated with various clinical and immunological factors, such as autoantibody profiles, nailfold capillaroscopy patterns, and disease course. The results highlighted that ocular involvement is frequent and diverse in SSc and may serve as a potential indicator of disease activity. Together, these two studies demonstrate that the eye is highly sensitive to both physiological and pathological environmental influences. Our findings underscore the importance of the eye as a diagnostic window in both basic research and clinical practice.
Nyelv:
magyar
Típus:
PhD, doktori értekezés
Formátum:
application/pdf
application/pdf
application/pdf
application/pdf
71
application/pdf
application/pdf
application/pdf
application/pdf
Azonosító: