„A semleges székely állam létesítése világkényszer” : A Székely Köztársaság terve és a székely önrendelkezés kérdése 1918-tól napjainkig
  • Metaadatok
Tartalom: http://hdl.handle.net/20.500.12944/103423
Archívum: Közszolgálati Tudásportál
Gyűjtemény: NKE kiadványok
Tanulmányok
Cím:
„A semleges székely állam létesítése világkényszer” : A Székely Köztársaság terve és a székely önrendelkezés kérdése 1918-tól napjainkig
Létrehozó:
Zahorán Csaba
Téma:
Bölcsészettudományok
Bölcsészettudományok/Történelemtudományok
Tartalmi leírás:
Az úgynevezett Székely Köztársaság több szempontból is különleges helyet foglal el a kérészállamok között. Egyrészt azért, mert ha valóban megalakult volna, és valamilyen módon fenn is marad, akkor ma egy „másik magyar állam” is létezne Magyarországon kívül. Másrészt azért, mert a székelyföldi önrendelkezésről – annak ellenére, hogy az önállóság kikiáltása végül az utolsó pillanatban elmaradt, így az államalakulat ténylegesen soha nem is született meg – egy meglehetősen részletes emlékirat számol be, az elképzelés pedig különféle formákban továbbra is élő gondolat maradt, és napjainkban is találkozni vele a magyar és a román nyilvánosságban. Harmadrészt azért, mert – a legtöbb korabeli átmeneti kisállamtól eltérően – jelentős társadalmi bázisra is támaszkodhatott volna. A tanulmány első részében röviden áttekintem azokat a történelmi előzményeket, amelyekből a székely önállóság hagyománya táplálkozott: a székelység középkori történetétől egészen az I. világháború végéig, amikorra a régió fokozatosan a magyar nemzetállamiság keleti bástyájává vált. Ezután a nemzeti önrendelkezési elv ellentmondásos székelyföldi érvényesülését vizsgálom meg az I. világháború végének kontextusában, majd az írás központi témája következik: az önálló székely állam kikiáltására irányuló törekvések és Paál Árpád ezek alapjául szolgáló emlékiratának bemutatása. Az impériumváltás időszakát követően a székely önrendelkezés két világháború közötti alternatíváira térek ki, utána az államszocialista korszakra, amelyben – igaz, a diktatúra ellentmondásos keretei között – sor került a régen óhajtott autonómia létrehozására. Zárásképp az 1989-es fordulat utáni fejleményeket és az önrendelkezés (jelen esetben autonómia) aktuális kilátásainak kérdéseit is érintem. Több mint egy évszázadot felölelő tanulmányomban megpróbálom összekapcsolni azoknak a szakembereknek (így elsősorban Bárdi Nándornak, Romsics Ignácnak, K. Lengyel Zsoltnak, Stefano Bottoninak, Novák Csaba Zoltánnak, Pál Juditnak, Tánczos Vilmosnak, Hermann Gusztáv Mihálynak, Bakk Miklósnak és Kiss Tamásnak) a munkásságát, akik eddigi kutatásaikban érintették a székely önrendelkezés vagy identitásépítés egy-egy szegmensét. Noha az utóbbi időszakban egyre komolyabb szakmai kihívások érik a történelem hagyományos nemzeti megközelítését, főképp a nacionalizmus abszolutizáló logikája és fogalmi keretei vonatkozásában, jelen írásban nem célom a nemzeti diskurzusok kritikája vagy dekonstrukciója. A korban felívelő és mindmáig domináns nemzetépítő beszédmódokat ismertetve és helyenként – magyarországi/erdélyi/székelyföldi magyar–román viszonylatban – egymással ütköztetve a nemzeti önrendelkezés elvének székelyföldi alkalmazására és érvényesülésére összpontosítottam, egyúttal pedig a székely identitásépítést mint egyfajta regionális nemzetépítést tekintettem át.
The study presents the attempt to create an independent state in the Szekler region of Transylvania in the period of the dissolution of Austria–Hungary. Although it did not succeed in the end – there was not even a proclamation of independence – and Szeklerland, together with the Eastern counties of the Hungarian Kingdom became part of Greater Romania, the intent of regional self-determination remained an important component of the local people’s consciousness. In the introduction, the author overviews the roots of regional identity, from the colonisation of the region in the Middle Ages until the end of WW1. Then, he describes the chaotic events when – after the military defeat of the Dual Monarchy – the Hungarian and Romanian national movements were trying to achieve their goals, usually at each other’s expense. This led to a race of concepts about Transylvania’s future. One of these was Árpád Paál’s, a local Hungarian official, plan on the independent Szekler Republic. In this context, the author analyses Paál’s memorandum in which he outlined the idea and functioning of Szekler self-determination. We shall see that this concept was a desperate endeavour to avoid assimilation into the Romanian nation state, in which the author tried to use both the Wilsonian idea of national self-determination and local traditions as ideological tools. In spite of Paál and his colleague’s failure, their idea gradually developed into the core of local (Szekler–Hungarian) movement for autonomy. Moreover, it was the source of many other regional concepts of Hungarian autonomy from the interwar period through the peculiar form of autonomy during the communist dictatorship all the way to the present. The author presents the latter in the final part of the study.
Típus:
info:eu-repo/semantics/other
Formátum:
application/pdf
Azonosító:
Kérészállamok : Átmeneti államalakulatok a történelmi Magyarország területén (1918–1921)
Kapcsolat:
Létrehozó:
info:eu-repo/semantics/openAccess