„Éljen az internacionalizmus! Éljen az egész világ!” : A Bánsági Köztársaság a sajtó és a visszaemlékezések tükrében

Molnár Csongor

Bölcsészettudományok

Bölcsészettudományok/Történelemtudományok

A Bánsági Köztársaság története az I. világháború utáni összeomlás egyik sajátos epizódja. Mára a szakirodalom kisebb-nagyobb eltérésekkel egyetért abban, hogy Róth Ottó a köztársaságot mindenekelőtt azért kiáltotta ki, hogy a Bánságot a történelmi Magyarország területén belül tartsa. Ebbéli ténykedésében pedig elsősorban Temesvár (Timișoara, ma: Románia) magyar és német ajkú lakossága támogatta. Ettől függetlenül a Bánsági Köztársaság mégis többször feledésbe merült. Egyes kutatások szerint az, hogy a Bánsági Köztársaság a történettudomány fókuszán kívülre került, a régiónak a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, a Román Királyság és a Magyar Királyság közötti felosztásával magyarázható. Az utóbbi években különböző folyóiratokban több olyan tanulmány is megjelent, amelyek megpróbálták feltárni a Temesvár-központú államformáció történetét. Annak ellenére, hogy ez az „állam” biztos „alapítási” dátummal rendelkezik, és mítosza ma is él, pontos végnapját nem lehet meghatározni. Utóbbi kérdésben általában kutatás-és kutatófüggő magyarázatok és érvrendszerek figyelhetők meg. A kutatók egy része – mint a szerb Toma Milenković vagy a magyar Kókai Sándor – a helyi magyar polgári hatalom elmozdításának napját (1919. február 20.) tekinti a bánsági állam végének. Ezzel ellentétes szempontot képvisel Mircea Rusnac helytörténész, aki a temesvári sztrájk kezdetét, február 21-ét tekinti a köztársaság utolsó napjának. Már ezekből a különböző, sokszor egymással is ütköző kutatási eredményekből is jól látszik a Bánsági Köztársaság történetének problematikus volta. A tanulmány azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy a korabeli sajtóanyagok és visszaemlékezések megvizsgálásával megismerhető-e, feltárható-e a Bánsági Köztársaság története. Rekonstruálható-e az impériumváltásnak ez a regionális fejezete a különböző cikkek és írások alapján? Milyen ellentmondások figyelhetők meg a különböző források tanulmányozásával? Végül pedig hogyan jelent meg ez a történet az akkori sajtóban? Arra teszek tehát kísérletet, hogy a korabeli sajtótermékeket és a szemtanúk visszaemlékezéseit megvizsgálva a Bánsági Köztársaság történetének átfogóbb képét vázoljam fel. Az események elemzése előtt először röviden ismertetem a tanulmány felépítését, majd pedig a felhasznált forrásanyagot. Az első részben bemutatom a köztársaság kikiáltását és az azt övező ellentmondásokat. Ezt követően vázolom a bánsági impériumváltás eseményeivel kapcsolatos egyéb kérdéseket. A harmadik részben a Bánsági Köztársaság végrehajtó szervének, a Bánáti Néptanácsnak a működését vizsgálom. Elöljáróban kiemelendő, hogy maga a Bánsági Köztársaság jóval kevesebb említéssel szerepel a korabeli sajtó hasábjain, mint a Bánáti Néptanács. Ez azzal magyarázható, hogy az inkább a temesvári lakosság támogatását élvező Bánáti Néptanács sosem tudta kiterjeszteni hatalmát Temesvár városán túlra. Intézkedései válaszokat és megoldásokat próbáltak nyújtani az összeomlást követő hatalmi űr okozta problémákra – mint például a frontról hazatérő katonák garázdálkodására vagy a spontán kibontakozó parasztforradalom pusztításaira. Emellett a Néptanács számos szociális jellegű intézkedést is foganatosítani próbált. Tevékenysége azonban nem maradt zavartalan. A szerb hadsereg megérkezésével egy újabb hatalmi tényezővel kellett szembenéznie. Ennek megfelelően a dolgozat negyedik része a szerb megszállás különböző forrásokban való megjelenésével foglalkozik. A megszállás kiterjedésével a gazdasági kérdés sem kerülte el a lapok figyelmét, a Szent István-iállam „éléskamrájának” sorsa különösen foglalkoztatta a fővárosi lapokat. A gazdasági kérdések sajtóbeli visszhangját az ötödik fejezet ismerteti. Az írás utolsó előtti része a délvidéki nagy sztrájk sajtóvisszhangját tekinti át. Ennek bemutatása azért elengedhetetlen, mert szoros kapcsolatban áll a Bánáti Néptanács erőszakos leváltásával. A 20. század eleji Bánság, akárcsak az ország többi régiója, nem szűkölködött sajtótermékekben. Ez a jelenség azzal az erősödő gazdasági pozícióval magyarázható, amelyben Temesvár – a „magyar Manchester” – ipari központként hangsúlyos szerepet játszott. Ettől függetlenül a médiapluralizmus nem csak a polgárosodó nagyvárosra volt jellemző: a kisebb városok – mint Nagybecskerek, Versec, Pancsova és Lugos – szintén saját napilappal rendelkeztek. A médián belüli sokoldalúságot ugyanakkor a régió etnikai sokszínűsége is befolyásolta, mivel a magyar mellett német, román és szerb nyelvű napilapok is megjelentek. A tanulmányban a bánsági sajtótermékek közül a nagybecskereki Torontál, a perjámosi Südungarische Bürger-Zeitung és a temesvári Sloga napilapot vizsgáltam meg. A Torontál 1872 óta jelent meg Nagybecskereken, Pleitz Ferenc Pál nyomdájában. Első szerkesztője a Pesti Napló egykori munkatársa, Balás Frigyes volt. A lap 1892-benvált napilappá. Alapításától kezdve mindvégig a vármegyei közigazgatás szárnyai alatt működött a kormánypárt helyi lapjaként. A Südungarische Bürger-Zeitung 1897-től jelent meg hetilapként Alois Pirkmayer nyomdájában, aki egyben a lap szerkesztője is volt. A lap hetente kétszer, vasárnap és csütörtökön jelentkezett, széles körű tájékoztatást nyújtva olvasóinak, szem előtt tartva a bánsági sváb lakosságot érintő ügyeket. A lap utolsó száma 1918. december 29-én jelent meg. A fent említett két laptól eltér a szerb nyelvű Sloga. Szerb sajtótermék ugyanis akkoriban sem Temesváron, sem a Bánságban nem jelent meg. Ezen próbált változtatni a temesvári Szerb Nemzeti Tanács. A lap létrehozásáról rövidesen a testület megalakulása után döntöttek. A rövid életű napilap a helyi szerb elit szócsöve és a nagyszerb ideológia szószólója volt. Az általam vizsgált fővárosi lapok a következők: Az Est, Világ, Népszava, Budapesti Hírlap és Az Ujság. A lapok mellett tanulságosnak tartottam a korabeli szemtanúk emlékiratainak tanulmányozását is. Geml József temesvári polgármester, Josef Gabriel szociáldemokrata politikus vagy Svetozar Mošornski szerb szociáldemokrata vezető visszaemlékezéseinek köszönhetően az eseményekről árnyaltabb kép alakítható ki. A médián belüli nyelvi sokszínűséget a kutatásban is megpróbáltam szemléltetni, ezért próbáltam magyar, német, szerb és román nyelvű sajtóforrásokat felhasználni. Ez viszont sokszor váratlan kihívások elé állított. Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) gyűjteménye a bánsági sajtót illetően töredékes, ami az 1918-as összeomlás fényében érthető. Kizárólag a Südungarische Bürger-Zeitung számai találhatók meg hiánytalanul, egészen az újság 1918 végi megszűnéséig. A Torontál napilap számai a Nagybecskereki Történeti Levéltár gyűjteményében olvashatók. A Sloga napilap fennmaradt számai (nagyjából egy tucatról van szó) pedig az újvidéki Matica Srpska könyvtárában találhatók. Román nyelvű napilapot sajnos nem sikerült felkutatnom, mivel az OSZK gyűjteményéből hiányoznak a lugosi kiadású Drapelul októberi és az azt követő hónapok példányai.

The story of the Banat Republic is a specific chapter of the collapse of Austria–Hungary. According to most researchers, the Banat Republic was a Hungarian project that intended to secure the region of the Banat within the borders of the Kingdom of Hungary. This special status makes research on the subject even more difficult since sources are located across borders. The following study relies on the news items published in local newspapers and media outlets from Budapest and the recollections of people who were part of the ongoing events. The paper aims to provide a detailed overview of the developments in the Banat Republic and its executive organisation, the Banat People’s Council.

info:eu-repo/semantics/other

application/pdf

http://hdl.handle.net/20.500.12944/103422

Kérészállamok : Átmeneti államalakulatok a történelmi Magyarország területén (1918–1921)

LOMS: https://tudasportal.uni-nke.hu/xmlui/bitstream/20.500.12944/103422/1/04_molnar.pdf

http://hdl.handle.net/20.500.12944/102527

info:eu-repo/semantics/openAccess