„Kalandor vállalkozás” a Mura mentén : A Mura Köztársaság

Göncz László

Bölcsészettudományok

Bölcsészettudományok/Történelemtudományok

A történelmi Vas és Zala vármegyék szlovénok lakta területén 1919. május 29-én létrejött, mindössze néhány napig létező Mura Köztársaság az I. világháború utáni kaotikus időszak úgynevezett kérészállamainak abba a csoportjába sorolható, amelyekre a „kalandor” jelző találó megjelölés. Az egyik, később idézendő beszámoló szerint Belatinc környékén a „köztársaságot” már a kikiáltása után „kalandor vállalkozásként” emlegették. A Tkálecz Vilmos nevéhez fűződő „állam” kialakulása nem függött össze az 1918 végén megalakult Szerb–Horvát–Szlovén Királyságon belüli délszláv egyesüléssel, sem az általános szlovén nemzeti törekvésekkel, sőt a Károlyi Mihály nevével fémjelzett időszakban tervezett, szlovén nemzeti alapú önkormányzatok sorába sem illeszthető be. Az utóbbiakhoz ugyan volt annyi köze, hogy az „autonómiafolyamatnak” Tkálecz Vilmos is a részese volt, így a későbbi „államalapítási” motiváció tekintetében az lehetett rá némi hatással. Az Obál Béla kormánybiztos (később népbiztos) törekvései alapján „felsorakozó”, szlovén nemzeti alapú önkormányzati kísérletek közé azonban a Mura Köztársaság közvetlenül nem sorolható be. A Nyugat-Magyarországról, részben a Muravidékről származó, a Tanácsköztársaság idején kommünellenes tevékenységüket főképpen osztrák területen kifejtők csoportjával azonban Tkálecz együttműködött, és azok (nagy számban arisztokraták) hatottak is a döntésére. A politikai szempontból bizonytalan időszakban a történeti kényszerhelyzet és a személyes hatalomvágy kiváltotta döntés kalandor voltát bizonyítja, hogy a Mura Köztársaságnak a „kikiáltási deklarációban” említett divatos fogalmakon túl (köztársaság, önrendelkezés, nemzetközi szociális demokrácia stb.) nem voltak alkotmánytézisei, operatív működési koncepciója, továbbá politikai, gazdasági stb. stratégiái sem. Tekintettel arra, hogy az eseményre a Tanácsköztársaság idején került sor, az sem volt egyértelmű, hogy az addig népbiztoshelyettesként tevékenykedő Tkálecz – a megnevezésben szereplő „köztársaság” fogalomtól függetlenül – ellenforradalmi jellegű képződményt vagy szocialista típusú köztársaságot kívánt-e alakítani. Ez annak ellenére igaz, hogy a szlovénok lakta vidéken találkoztak a gróf Szapáry László köréhez fűződő, fentebb említett ellenforradalmi szervezkedés és Tkálecz hatalmi vágyai; a népbiztoshelyettest ugyanis az említett mozgalom külföldre szökött vezetői részben a „csempészetbe való bevonás, korrumpálás útján” nyerték meg, miután ő „az összeesküvő bűnszövetkezet monopóliumává tette a csempészetet”. Az említett dilemmák feloldását csak tovább bonyolították a későbbi, különböző ideológiai és nemzeti alapú, valamint egyéb kihívásoknak megfelelni kívánó elemzők álláspontjai. Az egypártrendszer idején Szlovéniában főképp a muravidéki szlovénok körében emlegették szívesen a Mura Köztársaságot a „szocialista társadalom építésének fontos tényezőjeként”. Az említett korszak magyarországi szakirodalma viszont elsősorban ellenforradalmi lázadásként tekintett az eseményre. A Mura Köztársaság alapítójával, valamint „életműve” jellegével összefüggő kérdések megválaszolása azért sem könnyű, mert Tkálecz Vilmos az I. világháború előtt, majd utána, az 1920-as és 1930-as években kántortanítóként tevékenykedett, ezért nehezen feltételezhető, hogy közben néhány hónapig forradalmár és meggyőződéses kommunista lett volna. Mindez okot ad arra, hogy az 1919. május 29-én Muraszombatban kikiáltott kérészállam létrehozásának éppen a „kalandor” jellegét hangsúlyozzuk. A rövid életű Mura Köztársaságnak lehetett a korabeli kérészállamok közül a saját földrajzi környezetében – objektíve – a leggyengébb alapja. Tkálecz Vilmost nagyrészt személyes motívumok és okok vezették döntésénél, magát az államalapítás kísérletét és annak földrajzi helyét azonban, amint utaltunk rá, több strukturális tényező befolyásolta. Megemlíthető a Károlyi-korszakban ígért szlovén vármegye, majd autonómia, valamint az ebből eredő közigazgatási bizonytalanság, az erősödő szlovén nemzeti tudat és az Ausztriában működő ellenforradalmi arisztokraták szerepe, továbbá a távolság Budapesttől, ami a központ ellenőrzését gyengítette, a csempészetet azonban – a helyi erőforrások felhalmozásának illúzióját keltve – fontos gazdasági tényezővé tette. A vállalkozó szellemű Tkálecz az említett folyamatoknak, jelenségeknek a részese, több esetben az irányítója volt, ami a rendkívül bizonytalan, turbulens időszakban befolyásolta váratlan döntését. A Mura Köztársaság néhány napos létezése a tájegység állami hovatartozására vonatkozó döntést közvetlenül nem befolyásolta, közvetett hatása azonban mégsem elhanyagolható. Akárcsak a Magyar Tanácsköztársaság létrejötte, óriási ellenszenvet váltott ki az antanthatalmaknál és a békekonferencián, a Mura mente hovatartozása eldöntésénél az úgynevezett bolsevik időszakot, és annak keretében a Tkálecz nevéhez kapcsolható kérészállamot is a jugoszláv küldöttség felhasználta a vidék megszerzésére vonatkozó igény alátámasztására. Matija Slavic, a békekonferencián közreműködő jugoszláv delegáció Muravidékért felelős szakértője, annak ellenére, hogy tisztában volt a Mura Köztársaság jellegével (sem szlovén nemzeti, sem egyéb szempontból nem tulajdonított annak különösebb jelentőséget), kifejtette, hogy a budapesti bolsevikközpont saját „terroristáit” küldte Tkálecz csapatainak a leverésére. Mivel a Muravidéket illetően 1919 áprilisától júliusáig fontos – formális és informális – tárgyalások és szakértői egyeztetések zajlottak Párizsban, a Mura Köztársaság vitatott, túlnyomórészt negatívnak minősített szerepe a szlovén közösség helyzetére bizonyára szerepelt a vitákon. Erre következtethetünk a jugoszláv szakértőcsoport másik, a Muravidék vonatkozásában is közreműködő szlovén tagja, Lambert Ehrlich visszaemlékezései alapján. A Tízek Tanácsa 1919. május 12-én nem támogatta a Muravidék délszláv királysághoz csatolását, utána azonban – nagy diplomáciai nyomás hatására – a javaslatot korábban úgyszintén nem támogató Területi Bizottság május 20-ai ülésén, precedens jelleggel, az álláspont megváltozott. Az új javaslatot a Legfelsőbb Tanács 1919. július 9-én jóváhagyta, majd augusztus 1-jén engedélyezte a délszláv csapatoknak a Muravidék megszállását, amire augusztus 12-én került sor. Tanulmányunkban a Mura Köztársaság létrejötte előzményeinek és körülményeinek ismertetésére, valamint a konkrét események és következményeik összegzésére, részbeni értékelésére teszünk kísérletet. Sajnos a korábban készült vélemények és visszaemlékezések között a „főszereplő” utólagos vallomását nem találjuk meg, mivel az események utáni harminc esztendőben (annyit élt még Tkálecz Vilmos) – jelen ismereteink szerint – nyilvánosan nem nyilatkozott 1918– 1919-es szerepvállalásáról.

On 29 May 1919, Vilmos Tkálecz deputy people’s commissioner declared the Mura Republic in the town of Muraszombat (Murska Sobota in Slovenian). This ephemeral state, however, was not one of the manifestations of Slovenian efforts to achieve autonomy. Moreover, it had nothing to do with the claims that the Kingdom of Serbs, Croats and Slovenes made for Muravidék (Prekmurje in Slovenian). The factors that influenced Tkálecz’s move were the presence of anti-communist groups in Austrian territory, his own disregard for the rules of the Soviet Republic of Hungary, and the ongoing investigation into his involvement in smuggling along the western border. It might have been an important motive behind his act to “found a state” that he wanted to keep the fortune he accumulated from unlawful activities. This quasi entity did not receive any external help and was doomed to lose from its creation. By 4 June 1919, the army of the Soviet Republic of Hungary eliminated Tkálecz’s last armed units.

info:eu-repo/semantics/other

application/pdf

http://hdl.handle.net/20.500.12944/103431

Kérészállamok : Átmeneti államalakulatok a történelmi Magyarország területén (1918–1921)

LOMS: https://tudasportal.uni-nke.hu/xmlui/bitstream/20.500.12944/103431/1/13_goncz.pdf

http://hdl.handle.net/20.500.12944/102527

info:eu-repo/semantics/openAccess