| Tartalmi leírás: |
A tanulmány a 2020 márciusában világjárványként azonosított koronavírusra adott kormányzati válaszok első szakaszát vizsgálja a releváns szakirodalom, elsődleges szakértői anyagok és adatbázisok alapján. Előfeltevése szerint a skandináv országok által bevezetett modellek rávilágítanak a közigazgatási és szakpolitikai tradíciók, valamint a történeti fejlődés eredményeként kialakult „útvonalfüggőség” meghatározó szerepére a járványkezelés stratégiáinak és intézményi környezetének kiépítése során. Ezt támasztja alá az általános európai gyakorlathoz képest gyakran „különutasnak” nevezett svéd járványkezelés első szakasza, amelynek gyakorlatát a közigazgatási intézmények nagyfokú önállóságára támaszkodva az önkéntesség és a szigorítások közötti egyensúly megteremtésének szándéka jellemezte. A tanulmány következtetése szerint a különböző járványkezelési stratégiák eredményességét számos tényező befolyásolja, ebben kulcsszerepet tölt be az intézményi stabilitás, amely a rugalmas változás és alkalmazkodás képességét is magában foglalja.
|
