Ugrás a tartalomhoz

A közterületen élő szenvedélybeteg emberek és segítőik egy dunántúli kisvárosban

  • Metaadatok
Tartalom: http://hdl.handle.net/10831/110317
Archívum: EDIT
Gyűjtemény: Disszertációk (ELTE PHD)
Társadalomtudományi Kar PHD
Szociológia Doktori Iskola
Cím:
A közterületen élő szenvedélybeteg emberek és segítőik egy dunántúli kisvárosban
Létrehozó:
Sági, Judit
Közreműködő:
Fehér, Boróka
Téma:
Társadalomtudományok/Szociológiai tudományok
homelessness
addiction
addictionology
drug
szocial work
Szociológia D. I./Társadalom és szociálpolitika
hajléktalanság
szenvedélybetegség
függőség
addiktológia
drog
szociális munka
Tartalmi leírás:
A rendszerváltás körüli években „Kőváralja” város ipari szerepének elvesztése következtében keletkező gazdasági nehézségek, az ebből adódó nagy arányú munkahelyvesztés, szociális és mentális problémák, a gazdasági-társadalmi szerkezetváltás sikertelensége miatt fennmaradtak, hatásukat most is éreztetik Kutatásomban a város közterületen élő szenvedélybeteg embereinek helyzetét, belső kapcsolati hálózatát, informális- és formális segítőkkel, helyi önkormányzattal, rendőrséggel, közigazgatási hivatalokkal, munkaügyi központtal, pártfogó felügyelővel, egészségügyi szolgáltatásokkal való kapcsolatát vizsgálom etnográfiai terepmunka keretében részvételi megfigyelés módszerével, kombinált interjútechnikák segítségével. A hajléktalanná válás megelőzésének hiánya, a tágabb szociálpolitikai környezet, az ellátórendszer diszfunkciói és hiányosságai, a szociális problémák rendészeti kezelésének visszatérése és erősödése mind országos, mind helyi szinten a szegénység, a társadalmi kirekesztődés és a hajléktalanság újratermelődését okozza (Misetics, 2017). A közterületen élő szenvedélybeteg emberek egymást segítő tevékenysége, saját csoportjukhoz fűződő kapcsolataik hajléktalan identitásukat megerősítik, a többségi társadalom felé vezető hiányos kapcsolataik helyzetükből való kilépésüket akadályozzák. Köztük és az életviszonyaik szereplői közti játszmák, kölcsönös szerepelvárások, állandósult kommunikációs mintázatok önmagukat beteljesítő jóslatként működnek, a sztereotípiákat megerősítik. Sem a hajléktalanellátás, sem pedig a szenvedélybeteg-ellátás nem tudja jelenleg megragadni az egyidőben jelen lévő interszekcionális probléma (hajléktalanság és szenvedélybetegség) keresztmetszeti pontját, így mind országos, mind helyi szinten alkalmatlan a közterületen élő szenvedélybeteg emberek speciális igényeinek figyelembevételére, ennek következtében ők kiesnek az ellátórendszer adta lehetőségekből. Helyi szinten a szociális ellátások közül hiányzó szenvedélybeteg- és pszichiátriai betegellátás, a segítők és az utcai szolgálat motiválatlansága, szakmai felkészületlensége és helytelen kommunikációja, az önkéntes szolgáltatásigénybevétel sajátos értelmezése a kölcsönös rossz viszony megszilárdulásához vezetnek, a közterületen élő szenvedélybeteg emberek alig kerülnek kapcsolatba szociális segítővel, egészségügyi ellátással. Mindennek következtében nem tudnak eljutni a „létra” legalsó fokáig, a segítségkérés igényének kialakulásáig sem. Jelen helyzetüket a beletörődés, lemondás, az ital és drog segítségével történő napi túlélés jellemzi.
Nyelv:
magyar
angol
magyar
Típus:
info:eu-repo/semantics/doctoralThesis
Formátum:
application/pdf
application/pdf
application/pdf
application/pdf
Azonosító:
elte:10.15476/ELTE.2024.048
elte:35774529
Létrehozó:
info:eu-repo/semantics/openAccess