| Tartalmi leírás: |
A kölcsönös együttműködésben való erős, pragmatikus érdek ellenére a török–izraeli kapcsolatok a közel-keleti sakktábla egyik legbonyolultabb és legzavarosabb eleméhez tartoznak. Sok olyan kérdés, amely a köteléket erőssé teszi, a múltba nyúlik vissza, a két állam létezése előtti időkre. A 15. században az Oszmán Birodalom befogadta a Spanyolországból elűzött zsidókat, a 16. században egy újabb hullám érkezett Bajorországból, az 1930-as években a náci Németországból sok zsidó tudós talált menedéket Törökországban, és segített tudományos intézményeket építeni az országban, a holokauszt idején pedig
török diplomatákról számoltak be, akik segítették a zsidókat. Ezzel a
pozitív örökséggel párhuzamosan azonban egyre nagyobb szakadék mutatkozott a kapcsolatokban. A feszültségek nagyrészt a palesztin kérdés eltérő megítéléséből, valamint Törökország Iránhoz és Szíriához való közeledéséből adódnak. A cikk Törökország Izraelhez fűződő viszonyának főbb eseményein keresztül mutatja be a török külpolitika alakulását a kétezres években.
|
