A honvédség kormányzásban való részvételének szélsőséges törekvései és megjelenési formái a Horthy-korszakban
  • Metaadatok
Tartalom: http://hdl.handle.net/20.500.12944/27487
Archívum: Közszolgálati Tudásportál
Gyűjtemény: NKE kiadványok
Műhelytanulmányok
Védelmi-Biztonsági Szabályozási és Kormányzástani Műhelytanulmányok
Cím:
A honvédség kormányzásban való részvételének szélsőséges törekvései és megjelenési formái a Horthy-korszakban
Létrehozó:
Kaló, József
Kiadó:
Nemzeti Közszolgálati Egyetem Védelmi-biztonsági Szabályozási és Kormányzástani Kutatóműhely
Budapest
Téma:
Társadalomtudományok
Társadalomtudományok/Politikatudományok
Tartalmi leírás:
Jelen tanulmányunk bizonyos szempontból a tavalyi év végén A honvédség kormányzásban való részvételének jellemzői a Horthy-korszakban címmel megjelent tanulmányunk1 folytatásának, illetve kiegészítésének tekinthető. Azt kívánjuk röviden áttekinteni, hogy a haderő milyen szélsőséges szerepet játszott a kormányzásban az 1919- 1944/45 közé tehető ún. Horthy-korszakban. A tanulmány terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé a téma kimerítő taglalását, ezért csak a legfontosabb csomópontokra szorítkozunk. Az alapvetően apolitikus, pártok és nemzetek felett álló, valamint az uralkodóházhoz való feltétlen hűséget gyakorló dualizmuskori tisztikar2 első nagy megrázkódtatása volt az első világháború végi összeomlás, illetve az ennek nyomán kibontakozó forradalmak. Ezen események robbanásszerű változást hoztak a tisztikar és a politika viszonyában. A Károlyi Mihály nevével fémjelzett polgári demokratikus időszakról a tisztek első benyomása a káosz, a rend felborulása, és az általános hadsereg- és tisztellenesség volt.3 Már 1918. november elején megkezdték a tisztikar létszámának a csökkentését, majd december végéig a tábornoki kar valamennyi tagját nyugállományba helyezték, megszüntették a vezérkart, a hadmérnökkart és a tüzértörzskart.4 A Károlyi-kormány ezenkívül felrúgott egy örökérvényű szabályt, amely nélkül lehetetlen hadsereget fenntartani. A fegyelem alapját képező parancsnoki jogokat vették el, az egységeken belül választások útján megalakított ún. „bizalmi testületek”-nek joguk volt a kiadott parancsok elbírálására, sőt olyan határozatokat is hozhattak, mely szerint a kiadott parancs nem teljesíthető. A parancsnokok így tehetetlenné váltak, fegyelmi fenyítő hatalmuk nem volt, s egy féktelen zűrzavar kellős közepén találták magukat. Azt érzékelték, hogy személyükben senkivé, semmivé váltak, s a hadseregnek maga a kormányhatalom sem tulajdonít jelentőséget. Az állapotot a „forradalomnak” tulajdonították, s így előbb-utóbb szembefordultak azzal.
Típus:
info:eu-repo/semantics/other
Formátum:
application/pdf
Azonosító:
nke:2786-2283
nke:33285510
nke:10096909
nke:Védelmi-Biztonsági Szabályozási és Kormányzástani Műhelytanulmányok, 2022/19.
Létrehozó:
info:eu-repo/semantics/openAccess