A célzott mozgásterápia strukturális és funkcionális hatásai spondylitis ankylopoeticában

The structural and functional effects of aimed exercise therapy in ankylosing spondylitis

Némethné Gyurcsik, Zsuzsanna

Szántó, Sándor

Klinikai orvostudományok doktori iskola

DE--OEC--Általános Orvostudományi Kar -- Belgyógyászati Intézet, Reumatológiai Tanszék

Gyurcsik, Zsuzsanna

2014-01-17T13:56:47Z

2014-01-17T13:56:47Z

2013

2014-01-29

biologikumok

biologics

izületvédelem

hagyományos

gyógytorna légzőtorna

tartáskorrekció

légzésfunkció

joint prevention

conventional exercise

breathing exercise

global posture

reeducation

respiratory function

Klinikai orvostudományok

Orvostudományok

A spondylitis ankylopoetica (SPA) olyan progresszív, gyulladásos reumatológiai betegség, melyet az elcsontosodási hajlam, fájdalom és merevségérzés, valamint jellegzetes gerinc és mellkasi strukturális és funkcionális változás jellemez. A patológiás folyamat következtében a gerinc görbületei fokozódnak, a mellkas kitérése jelentősen csökken, amely a légzési mechanika változásához vezet. A progressziót jól mutatja, hogy a betegség diagnózistól eltelt ideje és a betegség aktivitása szignifikáns korrelációt mutat a radiológiai változással, a fájdalom intenzitásával, a mobilitás csökkenésével és a funkció romlásával. A kezelési módszerek széles spektruma áll rendelkezésre, kiemelten a biologikumok alkalmazása és a fizioterápia, ezen belül a betegségre adaptált mozgásterápia. A mozgásszervi manifesztációk következtében a mozgás terápiás ingere elengedhetetlen a kezelésben, amely önmagában – a különböző formáit alkalmazva – is képes a mobilitást és a funkciót javítani, de komplex kezelésben hozzájárul, kiegészíti az alkalmazott módszerek hatékonyságát. Az általunk végzett vizsgálat és a nemzetközi tanulmányok eredményei is alátámasztják azt, hogy a biologikumok alkalmazásával és a mozgással jelentős állapotjavulás érhető el. A mozgásterápiás programunk (12 hét, heti 2×1,5 óra) ötvözi a hagyományos mobilizáló és izomnyújthatóságot növelő, a légzőtorna, a mellkasmoblizáló és a tartáskorrekciós gyakorlatokat, betartva a betegségre vonatkozó izületvédelmi szabályokat. A torna elsődleges célja a gerinc és a mellkas mobilitásának és funkciójának javítása és a fájdalom, valamint a merevségérzés csökkentése volt, de figyelembe vettük az általános klinikai képet és a tipikus tüneteket. A vizsgált paramétereket a torna előtt és után is lemértük. Jelentős javulás látható a betegség aktivitás és a fájdalom, valamint az ezzel összefüggő mellkasi és regionális tenderpontok nyomásérzékenységének csökkenésében, a mellkaskitérés, az ujj-talaj távolság és a lumbalis flexio növekedésében. Az SPA-ban használt kérdőívek – BASFI, BASDAI – értékei is kedvezően változtak. A fal-occiput távolság és a légzésfunkció is javulást mutatott. Igazoltuk, hogy a fizikális terápiának még mindig jelentős, és additív mértékben javító szerepe van az SPA kezelésében, s amelynek alapja lehet az izületvédelmi szempontokat is maximálisan figyelembe vevő, célzott mozgásterápiás program. Ankylosing spondylitis (AS) is a progressive inflammatory rheumatic disease with characteristic calcification, pain, stiffness, and moreover typical structural, functional vertebral as well as thoracic changes. Healing of the inflammatory process leads to rigidity with consequent decrease of chest expansion being exacerbated by the kyphotic spinal structure and changed respiratory function. Duration since first symptoms and disease activity correlate significantly with radiological changes, pain intensity, limited mobility and reduced respiratory function, associated with disease progression. Beside complex physiotherapy that includes adapted exercise therapy, biologic agents are highly effective in the therapy of AS. Because of the locomotor manifestations of the disease, stimuli of motions are indispensable in the therapy, which can improve mobility and function, supplementing the complex therapy. The results of our and international studies assessed that AS patients receiving biological therapy and additional physiotherapy may have remarkable improvement. Our exercise therapy program included 1.5 hours of conventional exercise, global posture reeducation, breathing exercises, manual mobilization of the chest, stretching of the shortened muscles with joint prevention strategies. This program was conducted twice a week for 12 weeks and all above parameters were recorded at baseline and after 12 weeks. Observing general clinical features and typical symptoms, the main aims of this therapy are to improve the spine and chest mobility and function, to reduce the pain and stiffness. In all patients, disease activity and pain intensity improved significantly upon treatment. BASFI and BASDAI increased after treatment. Finger-to-floor distance, chest expansion and modified Schober index increased significantly. Tenderness of typical painful points of the chest has shown decreased sensitivity by pressure, mainly in the sternocostal, chondrocostal, manubriosternal junction and xiphoid process regions. The occiput-to-wall distance and the respiratory functional parameters exerted a tendency towards improvement. We suggest that physical therapy has still an important and additively improving role in the complex therapy of AS. For this purpose a targeted exercise program may contribute to joint protection strategies and pharmacological treatment.

NE

magyar

angol

PhD, doktori értekezés

application/pdf

application/pdf

application/pdf

application/pdf

81

application/pdf

application/pdf

application/pdf

application/pdf

http://hdl.handle.net/2437/178693