A gomba dimorfizmus vizsgálata: citológia és genetikai szabályozás

Analysis of Fungal Dimorphism: Cytological and Genetical Regulation

Enczi, Klára

Sipiczki, Mátyás

Juhász-Nagy Pál doktori iskola

DE--TEK--Természettudományi Kar -- Genetikai és Alkalmazott Mikrobiológiai Tanszék

Enczi, Klára

2011-10-24T06:56:05Z

2011-10-24T06:56:05Z

2010

2011-10-28

gomba dimorfizmus

fungal dimorphism

Természettudományok

A gombák általában két formában fordulhatnak elő: vagy unicelluláris élesztő-szerű, vagy multicelluláris fonalas alakokban (micélium, vagy pszeudomicélium). A di- és polimorf fajok jellegzetessége az, hogy különböző környezeti hatásokra képesek az élesztő-szerű és a fonalas alak közötti átváltásra. Számos patogén gombafaj esetében a dimorf átalakulás képessége összefüggésben áll a virulenciával, mert a gazdatest fertőzéséhez szükség van a morfológiai váltásra. A dimorf átalakulás komplex folyamat, amely környezeti szignálok eredményeként a sejt működésének jelentős megváltozásához vezet. Megismerésével nemcsak a gomba patogenezisről, hanem az eukarióta sejt differenciálódásáról is információt nyerhetünk. Az Ascomycota Schizosaccharomyces japonicus var. japonicus, egy nem patogén, dimorf hasadó élesztőgomba, amely környezeti tényezők indukáló hatására képes különböző morfológiai alakok létrehozására. Az élesztő-micélium átalakulás során vagy a táptalaj felületén növekvő pszeudomicéliumot, vagy a táptalajba behatoló, invazív valódi micéliumot képez. A Schizosaccharomyces genus másik ismert tagja, az élesztő genetikai kutatásokban rutinszerűen alkalmazott S. pombe. Amoah-Buahin és társai 2005-ben, majd Dodgson és társai 2009-ben megjelent cikkükben bemutatták, hogy ennél a fajnál is indukálható az invazív, fonalas alak kialakulása. Célunk a dimorfizmusról rendelkezésre álló kutatási eredmények bővítése volt: az átalakulás hátterében lejátszódó citológiai, genetikai és proteomikai változásokról szerettünk volna, e két hasadó élesztőgomba faj (S. japonicus és a S. pombe) segítségével, minél részletesebb betekintést nyújtani. Fungi generally display either of the two growth modes, unicellular yeast-like or multicellular filamentous (mycelial or pseudomycelial). The di- and polymorphic fungi, upon environmental stimuli, are able to switch between the yeast-like and the filamentous growth modes. In many human and plant pathogenic fungi, the ability to switch between these forms has been correlated with virulence because during the infection process, morphological transitions are often required. Dimorphic transition is a complex phenomenon that involves extensive modification of cellular machinery in response to environmental signals. Understanding its process is not only important because its involvement in fungal pathogenesis, but also it serves as an experimental model of eukaryotic cell differentiation. The ascomycete S. japonicus var. japonicus (S. japonicus) is a non-pathogenic, dimorphic fission yeast capable of producing alternate morphological forms in response to environmental changes. It exhibits yeast to mycelium dimorphism, i.e. the ability to produce a filamentous form which either grows on the surface of the substrate as psuedomycelium or penetrates the substrate and forms a true mycelium. S. pombe (one of the other species of the genus Schizosaccharomyces) is one of the best-studied, routinely used model organisms in yeast research. Its ability to induce invasive, filamentous forms has been recently described by Amoah-Buahin, Dodgson and colleagues. Our aim was to further explore the cytological, genetical and proteomical background of dimorphism using the two fission yeast S. japonicus and S. pombe as experimental models.

magyar

angol

PhD, doktori értekezés

application/pdf

application/pdf

application/pdf

application/pdf

174

application/pdf

application/pdf

application/pdf

application/pdf

http://hdl.handle.net/2437/115378