| Tartalmi leírás: |
A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság 1888-ban jött létre. Fő célkitűzése az alapszabály meghatározása szerint a tudományos irodalom, különösen az egyház-történet művelése, valamint „a nép között az erkölcsi s vallásos irányú közhasznú olvasmányok terjesztése és egyházközségi könyvtárak létrejöttének előmozdítása” volt. Az egyesület rövid idő alatt a korabeli egyházi közélet egyik meghatározó intézményévé fejlődött. A protestáns egyháztörténet-írásban jól ismert a társaság szervezése során kitört vita: a tiszántúli református egyházkerület képviselői az unitárius felekezet kizárását követelték, amelyet hitelvi megfontolásokra hivatkozva nem akartak protestánsként elismerni. Az esetet a kortársak nagy része megütközéssel fogadta, és a
Tiszántúlon népszerű, úgynevezett ortodox református teológiai irányzat antiliberalizmusát, esetleg a Debrecen befolyásának csökkenésétől való félelmet sejtették a háttérben. Jelen tanulmány egy másik tényező szerepét vizsgálja meg: azt, hogy a társaság alapítását megelőző és kísérő vitákban milyen összefüggésekben jelent meg a vallásos népirodalom és népsajtó kérdése.
|
