A magyar névhasználat változásai a Kárpát- medencét ábrázoló térképeken
  • Metaadatok
Tartalom: http://hdl.handle.net/10831/65450
Archívum: EDIT
Gyűjtemény: ELTE Folyóiratok, kiadványok
ELTE Folyóiratok, kiadványok (IK)
Térképtudományi Tanulmányok (Studia Cartologica)
Cím:
A magyar névhasználat változásai a Kárpát- medencét ábrázoló térképeken
Létrehozó:
Faragó, Imre
Dátum:
2002
Tartalmi leírás:
A XIX. század térképeinek magyar névanyaga a magyar névterület és államterület hozzávetõleges egybeesése következtében rendszeresen használt, kivételt általában csak a Magyar Koronához tartozó HorvátSzlavónországok és a Kárpátokon túli, már periférikussá váló, magyar névterület névanyagának hiánya jelent. Ez névrajzi értelemben az államközpontúság elvének a térképészeti gyakorlatban való teljes körû alkalmazásának idõszaka. A trianoni sokk után az államközpontúság alkalmazása háttérbe szorult, a térképi névanyag a teljes revíziót hirdetõ politikai célok szolgálatában állt, a magyar névanyag használata minden térképen teljes körû. A második világháború idõszakában a magyar névhasználat egyre szélesebb területi kiterjesztésének, új magyar nevek keletkezésének (Madaras, Kéklõ), régiek felelevenítésének lehettünk tanúi. A magyar névanyagban pozitív irányú korrekciók jelentkeztek (Kárpátalja új településnevei), de erõltetett magyarosítások (Viharlátó) és ideológiai névváltoztatások is történtek. 1945 után, a koalíciós idõkben a tétovázás és a kivárás jellemzi a magyar névhasználatot. A magyar alakok használata folyamatosnak mondható, de érzõdik a „felügyelet” és a „kényesnek mondható pontokon” a problémák elkendõzése. Ez az idõszak ennek ellenére még a következetes magyar névhasználat idõszaka volt. A 40- es évek elejének új próbálkozásai nem maradtak a térképeken, de a „hagyományos” magyar névalakok teljes körûen szerepeltek. Az 1948-as fordulat után, fõleg az 50-es évek politikai rendszerében, a titkos térképek idõszakában ismét az államközpontúság kerekedett felül. Az ekkor a magyar államterülethez igazított magyar névrajz csak a kisméretarányú, oktatási célú térképeken és az akkor egyetlen világatlaszban nyúlt túl a határokon, itt is csak fõképpen a településnevek esetében. Eltûntek a magyar nevek a topográfiai térképek nem magyar államterületi részeirõl is. A településnévadásban nagyobb számban jelentek meg az ideológiai indíttatású változtatások. A 60-as évektõl egyre bõvülõ magyar térképkiadványok körében a magyar névhasználat az országhatáron túl minimális, ezt különbözõ politikai eredetû magyarázatokkal indokolták. Az 1989-es fordulat és a liberalizált magyar térképkiadás megteremtette a lehetõséget a politikamentes térképek megszületésének. Sorra jelentek meg a magyar névrajzzal ellátott, Magyarország környezetét bemutató térképek, de az elmúlt 40 év bevett gyakorlatának is maradtak követõi. 1992-tõl jelennek meg a teljesen új kezdeményezések, sok kiadványon a magyar névanyag teljes rehabilitációja jelentkezik, 1996-tól pedig megjelennek a Kárpát-medencét és környezetét új tájszemléleti alapokon bemutató névrajzok. Folyamatosan dõlnek le a korlátok, sok térk épnek már kifejezett célja a teljes (történeti és mai) magyar névanyag ábrázolása, felkerülnek elfeledett történeti nevek, kísérletek történnek középkori magyar nevek rehabilitációjára. Eközben sorra jelentkeznek a szakmai viták. Az eltérõ álláspontok a kiadványokon is mutatkoznak: a magyar térképész társadalom, bár a magyar névhasználat határokon túli alkalmazásában alapvetõen egyetért, a magyar nevek mennyiségében és térképtípustól függõ használati helyességében megosztott. Ezt tetézi az új tájszemlélet megjelenése, amely tájábrázolási szempontból egyértelmûen kettéosztja a magyar térképszerkesztõket
Nyelv:
magyar
Típus:
info:eu-repo/semantics/article
Formátum:
application/pdf
Azonosító:
elte:Térképtudományi Tanulmányok. Studia Cartologica
elte:1
elte:12
Létrehozó:
info:eu-repo/semantics/openAccess