Human Freedom and Divine Sovereignty in Late Scholasticism

Emberi szabadság és isteni szuverenitás a kései skolasztikában

Schmal, Dániel

Doctoral School of Philosophy, University of Szeged (Hungary) and Fondation Pro Philosophia Szegediensi

2020-10-02

free will

late scholasticism

Luis de Molina

Roberto Bellarmino

Francisco Suárez

Tomás de Lemos

kongruizmus

közbülső tudás

middle knowledge

functional differentiation

metaphysics of causality

szabad akarat

kései skolasztika

Luis de Molina

Roberto Bellarmino

Francisco Suárez

Tomás de Lemos

kongruizmus

közbülső tudás

funkcionális differenciálódás

az okság metafizikája

The article provides an overview of the debates on the nature of free will in the wake of Luis de Molina’s Concordia liberi arbitrii cum gratiae donis. The controversy which followed the publication of this groundbreaking theological synthesis in 1588, is approached here from the perspective of broader social developments which social historians associate with the phenomenon called functional differentiation. From this angle, Molina’s campaign for a libertarian concept of the will is not only a domestic affair for theologians, it is one of the milestones of modernity, as it gives rise to new-style approaches to the unity of a systemic whole. The unity of the universe, in Molina, is not a given, it is the result of processes of integration intended to coordinate various metaphysical domains which can no longer be held together by the all-encompassing emanative causality of God. The reason is that Molina’s account of freedom does not allow God to govern the world by his own causal activity, for no intelligence, not even an infinite one, can know with certainty the outcome of a decision from any source, other than the decision itself. By consequence, God’s causal participation in events cannot be the true basis of his knowledge of the future. From the fact that libertarian concepts of free will sever the internal link between human action and providential causation so that they cannot be reduced to one another, it follows that the autonomous systems resulting from this situation must mutually accommodate each other externally, by some complementary mechanisms of coordination. Coordinating mechanisms (such as middle knowledge, God’s noetic supereminence over his creatures, and congruism) are needed to ensure the smooth functioning of the system as a whole. Based on the analysis of these systemic requirements, it will be argued that Molina’s proposal, as well as its modulations in the congruist systems of Bellarmino and Suárez, are early attempts to provide a theory of functionally coordinated autonomous systems, which play a foundational role in modernity.  

A tanulmány azokról a szabad akarattal kapcsolatos vitákról ad áttekintést, amelyek Luis de Molina Concordia liberi arbitrii cum gratiae donis című műve nyomán bontakoztak ki a 16–17. század fordulóján. A csatározásokat, amelyek ennek az úttörő jelentőségű teológiai szintézisnek az 1588-as megjelenését követték, itt annak a tágabb társadalmi fejlődésnek a perspektívájából vizsgáljuk, amelyet a társadalomtörténészek a funkcionális differenciálódás jelenségével asszociálnak. E perspektívából nézve Molina kiállása az akarat libertariánus koncepciója mellett nem teológiai belügy, hanem egyike a modernitás mérföldköveinek, mivel a rendszeregész egységének új megközelítéseihez vezet. A világegyetem egysége Molina számára nem adottság, hanem integratív folyamatok eredménye, amelyeknek olyan metafizikai területek koordinációját kell biztosítaniok, amelyeket többé nem tart egyben Isten mindent átfogó, emanatív oksági tevékenysége. A szabadság Molina-féle koncepciója ugyanis nem teszi lehetővé, hogy Isten saját kauzatív cselekvésén keresztül kormányozza a világot, mert egyetlen elme sem képes, még egy végtelen elme sem, tudomást szerezni egy szabad ok döntéséről más forrásból, mint maga a döntés. Következésképpen Isten oksági részvétele az eseményekben nem lehet a jövő ismeretének szilárd bázisa számára. Mivel a szabad akarat libertariánus felfogásai elszakítják a kapcsolatot az emberi cselekvés és a gondviselés oksági működése között, úgyhogy e kettő nem vezethető vissza egymásra, azok az autonóm rendszerek, amelyeket ez a szituáció eredményez, külsődlegesen, kiegészítő mechanizmusok segítségével kell, hogy igazodjanak egymáshoz. Koordinatív mechanizmusoknak (mint pl. a közbülső tudás, Isten noétikus kintüntetettsége és a kongruizmus) kell biztosítaniuk a rendszer egészének harmonikus működését. E rendszerszerű követelmények elemzésére támaszkodva amellett fogunk érvelni, hogy Molina javaslata, valamint ennek kongruista változatai Bellarminónál és Suáreznél, nem egyebek, mint korai kísérletek olyan funkcionálisan koordinált autonóm rendszerek elméletének a megalkotására, amelyek alapvető szerepet játszanak a modernitásban.  

magyar

info:eu-repo/semantics/article

info:eu-repo/semantics/publishedVersion

application/pdf

http://www.kulonbsegfolyoirat.hu/index.php/kulonbseg/article/view/283

10.14232/kulonbseg.2020.20.1.283

Különbség (Difference); Vol 20 No 1 (2020): Francisco Suárez

KÜLÖNBSÉG; Évf. 20 szám 1 (2020): Francisco Suárez

2560-158X

1785-7821

http://www.kulonbsegfolyoirat.hu/index.php/kulonbseg/article/view/283/255

Copyright (c) 2020 KÜLÖNBSÉG