„Confutation" of the „Ortega hypothesis" by citation analysis II. A case study of citatum criticism

Az „ortega-hipotézis” hivatkozatelemzéses „cáfolata”. II. Citátumkritikai esettanulmány

Száva-Kováts, Endre

Scientific and Technical Information

Tudományos és Műszaki Tájékoztatás

2018-08-24

This second part of the two-part study presents the literature effect of a peculiarly dilettantish 'literature case" consisting of the non-adequate pseudo-scientific „confutation" of a one-sidedly constructed and to Ortega ascribed false hypothesis — this „confutation" counting indexed-for mai citations and analysing them in a formal-numerical way - as well as of a subsequent non-meri tor ious discussion of this „confutation"; hereafter the study analyses critically this effect in the light of the real — not only the indexed - references of the indexed recipient articles, which contain the indexed citations of the 5 publications (constituting the „case") showing in this way even formally the effect of the „literature case". The author analyses with a new method the all 88 real referring acts of the 69 indexed recipient articles related to the „literature case", that is, the complete stock of individual citations of the „case", correcting in this way the inadequate and deficient data of the Citation Indexes. Treating the members of the stock as citations and references, i. e. in a complex way as „citata", he subjects their content to an essential analysis and going beyond the philological context he dissects and judges their mentái connections with the „literature case" as a mentái problem. He arranges the meaning of each citátum, analysed and judged from 9 points of view, in the type-forming categories of a preconstructed special classification system, then creates from the numerical code characters of this system a code which synthetises and expresses the meaning of the single citátum in a kind of formula. On the basis of the numerical codes of the individual citata an analysis and judgement of the effect of the „literature case" in the literature from several aspects and in varying depths became possible. On the basis of the essential analysis revealing the meaning of the relevant citata of the recipient articles the study has shown that the „literature case" - being pseudo-scientific in its source and peculiarly dilettantish — has a far-rcaching effect in the literature in respect of the system of sciences but, considered from the point of view of epistemology and science theory, this effect is superficial in a dilettantish-untechnical way. Although this effect presents itself in most various little parts of the scientific literature, which are equally distant both one from another and alsó from the essence of the „case" as mentái problem, while being incompetent from epistemological point of view too, nevertheless, this „case" exerted an influence mainly on the disciplines of „scientometrics"—„sociometrics of science"— ,,citation analysis"-„information science" and on their literature — all these being intervowen by many strings - (reckoning to these alsó the activity of „organization and administration of science" and its literature); after all this peculiar. Literature case" remained an „internal affair" of these knowledge systems and of their literature. At the same time the literature of the philosophkal disciplines, being most competent concerning the essence of the „case" as a mental problem, did not notice of the pseudo-scientific „confutation" of the false hypothesis. The recipient literature receiving the influence of the „case", while being more or less competent concerning some aspects or momenta of it," deals in its majority not with the essence of the „case" as a mentái problem and the majority of their citata does not grasp the mental momenta constituting this essence. Among the articles accepting the effect of the „case" - this being peculiarly untechnical and pseudo-scientific in its source — no one payed attention to the false and one-sidedly constmcted character of the „hypothesis" ascribed to Ortega and to its anti-Ortega meaning, and only one of the recipient articles (referring to the book of Ortega too) has interpreted and reviewcd correctly - in its negatíve meaning citátum — the true conception of Ortega. The majority of the scientific literature receiving the influence of the „literature case" accepted without scruples the dilettantish „refutation" of the false „hypothesis", which did not even refer to the true conception of Ortega and were in no way adequate to it; while the citata of negatíve meaning do not bring in connection - in their majority - their judgement with the mentái momenta constituting the essence of the problem. The untechnically constructed and to Ortega ascribed false „hypothesis" as well as its untechnically constructed „refutation" exerted after all in an adequate manner, that is, untechnically and superficially an effect on the indexed scientific literature which has accepted this influence. Our case study has alsó cast light upon the fact that the formal-numerical „citation analysis" carried out with the data of Citation Indexes does not provide a true picture even of the referring conditions of the literature and it happens not infrequently that ülusive phenomena wil! be proved as existent, while the essential analysis of the citata is suitable for a true analysis of the scientific literature and sometimes it makes alsó its cricital treatment possible.

A két részből álló esettanulmány e második része az egyoldalúan konstruált és Ortegának tulajdonított álhipotézis áltudományos: indexelt-formális hivatkozatokat számláló és azokat formális-számszaki módon elemző nem-adekvát „cáfolatából", valamint az ezt követő nem-érdemi vitából álló sajátosan szakszerűtlen „szakirodalmi eset" szakirodalmi hatását mutatja be és elemzi kritikusan, az „esetet" alkotó 5 közlemény indexelt hivatkozatait tartalmazó, az „eset" hatását ily módon formálisan is mutató, recipiens közlemények nem csupán indexelt, hanem tényleges hivatkozásai tükrében. A 69 recipiens közleménynek az „esetre" vonatkozó Összesen 88 tényleges hivatkozásaktusát vagyis az „esetnek" az indexek elégtelenül fogyatékos adatait korrigálva teljessé tett (indexelt) hivatkozatállományát a szerző új módszerrel elemzi. Az állomány tagjait hivatkozatként és hivatkozásként, vagyis komplex módon citátumként tekintve, tartalmukat lényegi elemzésnek veti alá, miközben a filológiai kontextuson túlmenve az „esethez" mint eszmei problémához fűződő eszmei kapcsolataikat is felfejti és megítéli. A citátumok értelmét 9 szempontból elemezve és megítélve elhelyezi azt egy előre megszerkesztett speciális osztályozási rendszer típusalkotó kategóriáiban, majd az osztályozási rendszer numerikus kódjeleiből egy, a citátum értelmét képletszerüen összefoglaló és kifejező kódot alkot. Az egyes citátumok numerikus kódjai alapján a szakirodalmi eset" szakirodalmi hatása több szempontból és különböző mélységben elemezhetővé és megítélhetővé vált. A recipiens közlemények vonatkozó citátumainak értelmét feltáró lényegi elemzésük alapján a vizsgálat kimutatta, hogy a forrásában áltudományos, sajátosan szakszerűtlen „szakirodalmi eset" szakirodalmi hatása tudományrendszertani szempontból tekintve igen kiterjedt, ismeret- és tudományelméleti szempontból megítélve azonban laikus-szakszerűtlen módon felületes. Bár ez a hatás a tudományos szakirodalom legkülönbözőbb, egymástól és az „eset" mint eszmei probléma lényegétől egyaránt távol eső, ismeretelméletileg illetéktelen zugaiban is mutatkozik, az „eset" döntő módon a tudománymetria—tudomány szociometria—citátumelemzés— informatika sok szállal összeszövődő diszciplínáira és irodalmukra (amelyekhez még a tudományszervezési és -irányítási tevékenységet és ennek irodalmát sorolhatjuk) hatott; a sajátos szakirodalmi eset" végeredményben ezeknek az ismeretrendszereknek és szakirodalmuknak a „belügye" maradt. Az „eset" mint eszmei probléma lényege tekintetében legilletékesebb filozófiatudományi diszciplínák szakirodalma nem vett tudomást az álhipotézis szakszerűtlenül áltudományos „cáfolatáról". Az „eset" hatását befogadó, annak valamely aspektusa vagy mozzanata szerint többé vagy kevésbé illetékes recipiens szakirodalom többségében nem az „eset" mint eszmei probléma lényegével foglalkozik, citátumai többsége nem a lényeget alkotó eszmei mozzanatokat ragadja meg. A sajátosan szakszerűtlen, forrásában áltudományos „eset" hatását befogadó közlemények közül egyetlen egy sem figyelt fel az Ortegának tulajdonított ,.hipotézis" hamis egyoldalúsággal konstruált voltára és anti-Ortega értelmére, és csak egyetlen egy (Ortega könyvére is) hivatkozó recipiens közlemény értelmezte és ismertette helyesen, elutasító értelmű citátumában, Ortega valódi felfogását. A „szakirodalmi eset" hatását befogadó tudományos irodalom többsége aggály nélkül elfogadta az ál-hipotézis szakszerűtlen, Ortega valódi felfogására nem is vonatkozó, azzal semmiképpen nem adekvát „cáfolatát"; az elutasító értelmű citátumok pedig ezt az ítéletüket többségükben nem kapcsolták a probléma lényegét alkotó eszmei mozzanatokhoz. A szakszerűtlenül megalkotott és Ortegának tulajdonított álhipotézis adekvát módon: szakszerűtlenül elvégzett .cáfolata" végülis adekvát módon: szakszerűtlenül felületesen hatott a hatást befogadó indexelt tudományos szakirodalomban. Az esettanulmány arra is rávilágított, hogy míg a hivatkozott sági Indexek adataival végzett formális-számszaki „citation analysis" még az irodalom hivatkozási viszonyairól sem ad hű képet és nem ritkán látszat-jelenségeket állapít meg, addig a citátumok lényegi elemezése a szakirodalom valódi elemzésére alkalmas, sőt néha lehetővé teszi a szakirodalom kritikáját is.

magyar

info:eu-repo/semantics/article

info:eu-repo/semantics/publishedVersion

application/pdf

https://tmt.omikk.bme.hu/tmt/article/view/7862

Scientific and Technical Information; Vol. 29 No. 12 (1982); 475-525

Tudományos és Műszaki Tájékoztatás; évf. 29 szám 12 (1982); 475-525

https://tmt.omikk.bme.hu/tmt/article/view/7862/8853