Aeroszoldepozíciós légzőrendszeri modell fejlesztése
  • Metaadatok
Tartalom: http://hdl.handle.net/10831/43632
Archívum: EDIT
Gyűjtemény: Disszertációk (ELTE PHD)
Informatikai Kar PHD
Informatika Doktori Iskola
Cím:
Aeroszoldepozíciós légzőrendszeri modell fejlesztése
Létrehozó:
Kudela, Gábor
Közreműködő:
Hegedűs, Csaba
Balásházy, Imre
Dátum:
2019
Téma:
Műszaki tudományok/Informatikai tudományok
lung
lung modeling
lung cancer
asthma
emphysema
clearance
radioactive
FORTRAN
Informatika D. I./Numerikus és szimbolikus számítások
tüdő
tüdőmodell
tüdőmodellezés
tüdőrák
asztma
emphysema
tisztulás
radioaktív
FORTRAN
Tartalmi leírás:
Dolgozatomat a Sztochasztikus Tüdőmodell (SLM) bemutatásával kezdtem. E modell arra hivatott, hogy az emberi légzőrendszerben a személyre, illetve a belélegzett aeroszolra vonatkozó adatok alapján a kiülepedési mechanizmusokat modellezze. A bevezetőben ismertettem a modell fejlődéstörténetét, és általában a légzőrendszeri aeroszol-kiülepedés számításának történetét, ennek irodalmát. A 2. fejezetben már rátértem doktori kutatásaim első eredményeinek tárgyalására. Abban, hogy a modellt asztmára és emphysemára is továbbfejlesszük, az motivált minket, hogy e betegségek kezeléséhez a pulmonológusok és gyógyszergyártók kezébe olyan eszközt adjunk, amellyel optimalizálni tudják a részecskeátmérőt és a bevitel módját. Optimalizálás ez esetben azt jelenti, hogy az aeroszol gyógyszer ott ülepedjen ki a legnagyobb hányadban, ahol leginkább hatnia kell. A 3. fejezetben ismertetett szimmetrikus modell egy jóval kisebb számítási igényű, mégis elfogadható pontosságú (értsd: a többi modellhez hasonló eredményt adó) eszköz, egyebek közt a már említett részecskeméret optimalizációjára. A pulmonológus szerzőtársaimmal történt egyeztetés alapján készített prototípus implementáció igazolta a modelltől elvárható pontosságot. Végül a 4. fejezet a tisztulási modell fejlődéstörténetén vezeti végig az Olvasót. Újabb és újabb számításokat vezettünk le, az implementációt ezek alapján finomítva, kiegészítve. A fejezet e kérdésből indul ki: miért a centrális légutakban a legnagyobb a radon-leányelem okozta tüdőrák kifejlődésének esélye? Ezt követően egy egyszerű, durva modellel előállt eredményhalmaztól indulva, fokozatos finomítás mellett eljutunk a szövetdózis számításához, amely alátámasztja a kezdetleges modell által sugallt választ, vagyis azt, hogy a mélyen kiülepedett radon-leányelemek a nyák mozgása által feljutnak a centrális légutakba, s eme légutak hámszövetére rónak terhelést, akár többszörösét annak, amit a helyben kiülepedett részecskék okoznak. A 4. fejezet újabb fejlesztéseket, újabb kutatásokat alapoz meg, és mutat ezekhez irányt.
Nyelv:
magyar
angol
magyar
Típus:
info:eu-repo/semantics/doctoralThesis
Formátum:
application/pdf
application/pdf
application/pdf
Azonosító:
elte:10.15476/ELTE.2019.021
elte:30827301
Létrehozó:
info:eu-repo/semantics/openAccess