„Fifth Minerva” – Interpretating the First Part of the Rákóczi-eposz
„Ötödik minerva”: A Rákóczi-eposz első részének értelmezéséhez
  • Metaadatok
Tartalom: https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/ahlithun/article/view/31807
Archívum: Acta Historiae Litterarum Hungaricarum
Gyűjtemény: Articles
Cím:
„Fifth Minerva” – Interpretating the First Part of the Rákóczi-eposz
„Ötödik minerva”: A Rákóczi-eposz első részének értelmezéséhez
Létrehozó:
Molnár, Dávid
Kiadó:
Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Irodalmi Tanszék
Dátum:
2019-01-28
Téma:
Rákóczi-eposz
epic
invocation/epiphany
winged feet of Minerva
Zrínyi
Rákóczi-eposz
eposz
invokáció/epifánia
szárnyas lábú Minerva
Zrínyi
Tartalmi leírás:
The Rákóczi-eposz (Rákóczi-epic) is a famous work of Hungarian Baroque literature. The author is unknown, and the text was composed after 1672. The Rákóczi-eposz consists of five parts and the main subject of the “epic” is George II. Rákóczi’s military expedition to Poland (1657). In my paper I am dealing with the first part of the Rákóczi-eposz, and I argue that it is not an epic invocation, but a typical anthropomorphic divine epiphany: in this part goddess Pallas manifests herself to the offended poet (who experiences strong fear on her entrance) and she is characterised by height, extreme beauty, fragrance and 8 radiance. We also learn about Pallas that she has winged feet, which is perplexing. The concept derives from Cicero’s De natura deorum, where Pallas wears winged sandals. It is also remarkable that the first part is not an “epiphany as initiation into poetry”, but it is an “epiphany moulding ars poetica”, where the goddess manifests herself to encourage literary creation. This is an expression of poetic self-consciousness: this poet is no beginner! Thus, the author of the Rakóczi-eposz represents a previously unacknowledged tradition that is different from Miklós Zrínyi and his famous “epic”, Szigeti veszedelem.
A Rákóczi-eposz a barokk irodalom nevezetes terméke. Szerzője ismeretlen, 1672 körül keletkezett. A Rákóczi-eposz öt részre oszlik, középpontjában II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata (1657) áll. Dolgozatomban a mű első részét értelmezem, s azt igyekszem bizonyítani, hogy itt nem található invokáció, ez egy teljesen tipikus alkotóelemekből összeállított epifánia-szcéna: Pallasz Athéné megjelenik a sértődött poétának (aki erős félelmet érez ennek hatására), s azt látjuk, hogy az istenasszony nemcsak eget verően magas, hanem szertelenül szép is, jó illatú és arca sugárzik. Zavarba ejtő azonban, hogy Athénének szárnyas lába van, ezt a De natura deorumból meríthette a szerző, ahol Cicero megemlíti, hogy Athénét szárnyas saruval is szokták ábrázolni. Az is érdekes, hogy a költői epifániának itt nem arról a fajtájáról van szó, amelyet a költészetbe való bevezetésként írnak le, hanem ez már egy költői művészetet szabályozó epifánia, ahol az istennő azért jelenik meg, hogy írásra serkentse a poétát. Ez a költői öntudat kifejeződése: a szerző már nem kezdő. Mindezek alapján könnyen belátható, hogy a Rákóczi-eposz szerzője másfajta hagyományt képvisel, mint Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben.
Nyelv:
magyar
Típus:
info:eu-repo/semantics/article
info:eu-repo/semantics/publishedVersion
Lektorált cikk
Formátum:
application/pdf
Azonosító:
Forrás:
Acta Historiae Litterarum Hungaricarum; Vol 34 (2018); 7-14
Acta Historiae Litterarum Hungaricum; Vol. 34 (2018); 7-14
Acta Historiae Litterarum Hungaricarum; Évf. 34 (2018); 7-14
2676-9727
0586-3708
Kapcsolat: