Társadalmi bíróságok a felsőoktatásban az ötvenes évek elején
  • Metaadatok
Tartalom: http://hdl.handle.net/10831/38374
Archívum: EDIT
Gyűjtemény: ELTE Folyóiratok, kiadványok
ELTE Folyóiratok, kiadványok (BTK)
A normán innen és túl
Cím:
Társadalmi bíróságok a felsőoktatásban az ötvenes évek elején
Létrehozó:
Polyák, Petra
Közreműködő:
ELTE szervezeti egységen kívüli
ELTE BTK Történeti Kollégium
Kiadó:
Budapest
ELTE BTK Történeti Kollégium
Dátum:
2017
Tartalmi leírás:
A pártállam fegyelmezési mechanizmusainak markáns sajátossága volt a vétségek szankcionálásának irányított nyilvánossága. Ennek egyik leglátványosabb formája az ötvenes évek elején az üzemekben bevezetett társadalmi bírósági tárgyalások voltak, ahol elvben a vádlott közvetlen környezete, munkatársai közösen vitatták meg az elkövetett vétségeket, és határoztak szankcionálásukról. A társadalmi bíróságok nem tagolódtak a pártállam jogintézményei közé, megrendezésük elsősorban kettős nevelési célzattal bírt. Egyrészt megkísérelte a normasértőt társai előtti „bűnbánatra” késztetni. Másrészt példát statuált a közösség számára: egyértelművé tette, hogy mi minősül normaszegésnek és demonstrálta a szankciórendszer működését, hogy megakadályozza a hasonló magatartásformák elterjedését. Sőt, a véleménynyilvánítás és a nyílt szavazás révén, azaz az egyetértés nyilvános kifejezésének kényszerítésével, a közösséget a fegyelmezési mechanizmusok közvetlen működtetésébe is bevonta, felruházva a döntés felelősségével. A társadalmi bíróságok egyetemeken és főiskolákon való megjelenése egyenesen következett a felsőoktatás funkciójának szocialista értelmezéséből. A felsőoktatási intézmények ugyanis – akárcsak az üzemek – az ötéves terv részei voltak, olyan „munkahelynek” számítottak, ahol a diákok „munkája” a tanulás volt. A hatalom a hallgatók tanulmányi eredményét a szocializmus építésének kontextusában értelmezte. Az igazolatlan hiányzás, a bukás, de akár a jegyzetelés elmulasztása is a társadalmi‒politikai rendszer ellenségeként tüntethette fel elkövetőjét. Társadalmi bíróság elé elsősorban a tanulmányi jellegű vétségek, illetve az osztályidegen származás eltitkolásával összefüggő ügyek kerültek, s ezeken belül is főként azok az esetek, amelyekről a fegyelmi bizottságok feltételezték, hogy nyilvános kitárgyalásuk leghatékonyabban szolgálja a kívánt kettős nevelő hatást. A nyilvános tárgyalás a már lefolytatott eljárás megismétlését jelentette, nagyobb közönség előtt. A hagyományos fegyelmi tárgyaláshoz képest hozzáadott értéke elsősorban a közösség elítélő hozzászólásaiban rejlett. A tárgyalások lebonyolítói tudatosan törekedtek a véleménynyilvánítások kontrollálására. Pontosan kijelölték a jelenlévők számára az elkövetett vétség értelmezési kereteit, ugyanakkor bátorították a különvélemények megfogalmazását is, annak érdekében, hogy az ítéletet ellenzők hiányos ideológiai felkészültségét és „helytelen nézeteit” leleplezhessék. A társadalmi bírósági tárgyalásokon az oktatók és hallgatók számára a pártállam fegyelmezési mechanizmusai működésük közben váltak láthatóvá, melyeket a résztvevők egy része minden bizonnyal álságosnak érzékelhetett. Ha azonban nem akartak egy következő tárgyaláson maguk is a vádlottak padjára kerülni, különvéleményük kifejezésére elsősorban passzív eszközökkel élhettek. Ezeknek nyomai több tárgyalás dokumentációjában is fellelhetők, s arra utalnak, hogy a propagandisztikus ábrázolásokkal szemben a társadalmi bírósági tárgyalás nem egy közösségi önszabályozó intézmény, hanem a vélemények homogenizálását célzó nevelési színtér volt.
Nyelv:
magyar
Típus:
info:eu-repo/semantics/bookPart
Azonosító:
elte:Kovács Janka (ed.) ; Kökényessy Zsófia (ed.) ; Lászlófi Viola (ed.)
A normán innen és túl : Tanulmányok a Történeti Kollégium konferenciájának előadásaiból
elte:3245388
elte:94
elte:79
Kapcsolat:
info:eu-repo/grantAgreement/EC/FP7/227878
Létrehozó:
info:eu-repo/semantics/openAccess