The Heideggerian critique of Kant’s moral subject
A kanti morális szubjektum heideggeri kritikája
  • Metaadatok
Tartalom: http://www.kulonbsegfolyoirat.hu/index.php/kulonbseg/article/view/151
Archívum: Különbség
Gyűjtemény: Személyiség, szubjektivitás, interszubjektivitás
Cím:
The Heideggerian critique of Kant’s moral subject
A kanti morális szubjektum heideggeri kritikája
Létrehozó:
Gábor, Tóth
Kiadó:
Doctoral School of Philosophy, University of Szeged (Hungary) and Fondation Pro Philosophia Szegediensi
Dátum:
2013-10-13
Tartalmi leírás:
The paper discusses Kant’s concept of the subject through Heideger’s critique. Heidegger deconstructs the structure of Kant’s idea of personal identity as the moral subject. In the 13th paragraph of The Basic Problems of Phenomenology (1927), Heidegger distinguishes three basic aspects of Kant’s idea of the self: the personalitas transcendentalis, the personalitas psychologica, and the personalitas moralis. The personalitas moralis is defined as the sphere of pure morality, the intelligible realm of freedom. This is an aspect of the individual beyond physical features and also beyond the determinism of laws of nature. The causality by freedom forms the basis of practical actions ordered by moral law. Therefore, it acts as the highest level determinism of Being in human existence. Heidegger’s conclusion shows Kant’s failure in delineating a functional model of the moral subject but accepts Kant’s contribution to laying the foundations of such a theory.
Az előadás tárgya a Kant által tematizált szubjektivitás-koncepciónak, közelebbről a személyiségként felfogott morális szubjektum szerkezetének heideggeri kritikája. A fenomenológia alapproblémái 13. paragrafusában Heidegger a kanti Én-fogalom 3 kulcsmozzanatát, a personalitas transcendentalis, a personalitas psychologica és a personalitas moralis megkülönböztetését hajtja végre.A Personalitas moralis a tiszta erkölcsiség szférájaként, a szabadság intelligibilis birodalmaként határozódik meg. Az individuum érzékin-túli meghatározottságának a természeti törvények determinizmusától függetlenként tételeződő aspektusa, amely a szabadság által való okság alapját képezi az erkölcsi törvény feltétlen parancsa által vezérelt cselekedetek gyakorlati szférájában. Ily módon az emberi egzisztencia legmagasabb rendű lét-meghatározottságaként jelenik meg. Heidegger konklúziója azonban amellett szolgáltat érveket, hogy Kant végső értelemben kudarcot vall e nagyszabású feladat végrehajtásában. Mindazonáltal az alapok megvetése terén nélkülözhetetlen lépéseket tesz.  
Nyelv:
angol
Típus:
info:eu-repo/semantics/article
info:eu-repo/semantics/publishedVersion
Formátum:
application/pdf
application/rtf
Azonosító:
Forrás:
Különbség; Évf. 14 szám 1 (2014): Személyiség, szubjektivitás, interszubjektivitás
2560-158X
1785-7821
Kapcsolat: