| Tartalmi leírás: |
Siebert és munkatársai (1956/1963) szerint a médiarendszereknek két alaptípusuk van: a tekintélyelvű és a szabadelvű. Valamennyi ország ezekbe sorolható, vagy e kettő hibridjét testesíti meg. Ez az írás az 1989–1990-es rendszerváltás utáni magyarországi politika és média viszonyának történetét eleveníti fel, osztja korszakokra, és e korszakokat igyekszik elhelyezni a tekintélyelvű és a szabadelvű rendszerek tengelyében egy olyan szempontrendszer tükrében, amely az eredeti, immár 60 éves modellnél alkalmasabb a mai politikai és médiarendszerek viszonyának feltérképezésére. Négy időszakot különböztet meg: az átmenet, a médiaháború, a sajtószabadság konszolidációja és a sajtószabadság dekonszolidációja időszakát, e korszakokat pedig négy dimenzió – a médiapolitika, a médiaellenőrzés,
a politikai kommunikáció és az ideológiai látkép – mentén vizsgálja. Kísérletet tesz arra is, hogy beazonosítsa a politika és a média viszonyában bekövetkezett paradigmaváltások néhány okát. Végül úgy érvel, hogy Magyarországon a médiaszabadság terén 2010 után tapasztalt visszaesés eltér a regionális trendektől. Ezt az eltérést a magyar alkotmányos berendezkedés sajátosságával – a vegyes választási rendszer és a kétharmados média törvény
együttállásával – magyarázza.
|
