“Unity in Diversity”. The Indonesian decentralisation process after the fall of the New Order

„Egység a sokféleségben”. A decentralizáció folyamata Indonéziában az „új rend” bukása után

Szarka, Evelin; Pécsi Tudományegyetem

Centre for Economic and Regional Studies, Hungarian Academy of Sciences

2013-03-01

Indonesia; regionalism; decentralisation; regional autonomy; New Order

Indonézia; regionalizmus; decentralizáció; regionális autonómia; új rend

According to recent research results, decentralised government is nowadays the most effective political structure in Indonesia to cater for the heterogeneity, the geography and the size of the country. The archipelago comprises 17 000 islands, of which only 6000 are inhabited, and encompasses a land area of 2 million square kilometres. The different parts of the population are quite scattered in the world’s most populous Muslim-majority nation, as 60% of the Indonesian people live on the relatively small island of Java while the other 40% are distributed unevenly. Approximately 300 ethnicities exist beside the socio-culturally dominant Javanese group. In addition, the differences between the distinct lifestyles of the five official religious communities (Muslim, Catholic, Protestant, Buddhist, and Hindu) also have a significant impact on the big picture. The difficulties in communication and in traveling as well as the geography of the country have fostered a fragmentation of the society across the islands.Following three and a half centuries of Dutch colonialism, Indonesia secured its independence after World War II. After a turbulent period, the rising demand for a strong national identity formed one of the world’s most centralised countries during Suharto’s New Order era (1966–1998). However, this situation called for radical changes after the fall of the regime. As a result, Indonesia is now the most decentralised political system in Asia. Thanks to this U-turn not only a unique future is seen for Indonesia, but also a special developmental path is predicted which cannot yet be modeled precisely.This study aims to outline the most important factors and circumstances which accompanied the unique process of decentralisation in Indonesia and to examine the key challenges to effective new regionalism and the questionable necessity of (de)centralistic reforms. In addition, the dilemmas about the possible post-Suharto scenarios are examined as well as the potential of bottom-up vs. top-down reforms and initiatives, emphasising the role of the multiple ethnic groups and the role of the military; furthermore, it aims to evaluate the achievements and criticise the shortcomings of the system referring to the relevant legislation and application of the pertinent laws.

Elemzők szerint Indonéziában mind a mai napig a decentralizált kormányzás a leghatékonyabb struktúra az ország heterogenitása, földrajza és mérete miatt. Ötmillió négyzetkilométernyi területen, mintegy kétmillió négyzetkilométer szárazföldön 17 ezer sziget található, amelyből csupán hatezer lakott, a világ negyedik legnépesebb államában a 245 millió fő eloszlása meglehetősen egyenlőtlen. A domináns jávai szociokulturális csoporton kívül még körülbelül 300 etnikum él a szigeteken – a képet pedig tovább árnyalják az öt hivatalos vallás (iszlám, protestáns keresztény, katolikus, buddhista és hindu) híveinek életmódja közötti különbségek. A kommunikációs és az utazási nehézségek, a szó szerinti elszigeteltség révén is markáns különbségek alakultak ki az egyes csoportok jellegzetességeit tekintve, így az ország földrajza a társadalom fragmentálódását segítette elő. Suharto „új rendje” (1966–1998) azonban a világ egyik legközpontosítottabb államát hozta létre a területen, ez viszont a rendszer bukása után a radikális változtatásra való igények miatt teljesen megváltozott, Indonézia paradox módon Ázsia egyik legdecentralizáltabb országa lett. A tanulmány célja a fenti fordulat szükségszerűségének indoklása, az indonéz új regionalizmus kialakulási körülményeinek és történeti előzményeinek részletezése. A hatályos jogszabályok ismertetésével megvizsgálja és röviden értékeli a decentralizáció eredményeit, valamint bemutatja az átalakulás során felmerülő főbb problémákat.

magyar

application/pdf

http://tet.rkk.hu/index.php/TeT/article/view/2090

10.17649/TET.27.1.2090

Tér és Társadalom; Évf. 27, Szám 1 (2013); 81–96.

Tér és Társadalom; Évf. 27, Szám 1 (2013); 81–96.

Authors who publish with this journal agree to the following terms: Authors retain copyright and grant the journal right of first publication, with the work 3 months after publication simultaneously licensed under a Creative Commons Attribution License that allows others to share the work with an acknowledgement of the work's authorship and initial publication in this journal.Authors are able to enter into separate, additional contractual arrangements for the non-exclusive distribution of the journal's published version of the work (e.g., post it to an institutional repository or publish it in a book), with an acknowledgement of its initial publication in this journal.

A folyóiratban publikálni kívánó szerzők elfogadják a következő feltételeket: A szerzők megtartják a szerzői jogokat, de a folyóiratnak adják az első közlés jogát. A megjelenés után három hónappal a tanulmány a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! -Ne változtasd! 3.0 licensz alá kerül, amely mások számára lehetővé teszi, hogy a cikket módosítás nélkül, a szerzők és az első megjelenés helyének feltüntetésével nem kereskedelmi céllal szabadon felhasználják.A szerzők jogosultak további szerződéseket kötni az itt megjelent tanulmány más helyen történő, nem kizárólagos terjesztéséről (pl. könyvben való megjelenés), amennyiben az eredeti megjelenés helyét feltüntetik.